Pontosan ilyen volt a sárisápi „ADD A KEZED” esemény, amely két beteg fiatalember megsegítéséért, a kezelési költségük előteremtéséért, valamint a jó ügyre történő összefogás figyelemfelkeltéséért jött létre. A nemes célért történő küzdelemből a Laller Racing Dakar Team sem hiányozhatott, a csapat két tereprali pilótájával, Horváth Lajos „Lallerrel” és Dervadelin Tamással, na meg az ő versenygépeikkel igyekezte színesíteni a hangulatot:

 

 

„Mindig örömmel segítünk, ahol tudunk. Tulajdonképpen az ember azért is adja tereprali versenyzésre a fejét, mert ebben a szakágban a legnagyobb a bajtársiasság. Óriási távokat motorozunk be isten háta mögötti területeken, rettentő nehéz terepen, és ha valami probléma adódik, vagy baj ér, akkor csak a versenyzőtársadra számíthatsz. Mi terepralisok a hétköznapi életben is összetartunk, és igyekszünk segítő jobbot nyújtani, ezért nem is volt kérdéses, hogy az elmúlt vasárnap elguruljunk Sárisápra, és elősegítsük Bálint és Zsolt gyógykezelését, felépülését. Nagyon jó érzés volt az enduró és triál szakággal összefogva, együtt felvállalni a jó ügyet, remélem, hogy ez a rendezvény a köztünk lévő lyukakat is betömi majd. Őszintén bízom benne, hogy a mi és a többi megjelent sportoló/magánszemély támogatása könnyebbséget jelent a két fiatalember családjának. Izgatottan várjuk, hogy a srácokkal hamarosan erejük teljében találkozzunk majd, akár valamelyik versenypálya mellett. A Laller Racing Dakar Team nevében innen is mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést szeretnénk kívánni a fiúknak!” - nyilatkozta a csapat és a MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) képviseletében Horváth Lajos „Laller” csapat és szakágvezető.

 

Forrás: Tóth Krisztián Márk

 

 

Az első nap még csak egy kevéske ízelítőt kaptak a versenyzők abból, ami a későbbiekben várt rájuk. A 60 kilóméteres prológot igazán élvezte a Laller Racing Dakar Team pilótája, aki így értékelte a továbbiakat:

„Egy kőbányából rajtoltunk, ami igazán élvezetes és tempós kezdés volt, majd bekevertek minket a hegyekbe, ahol izgalmas navigációs és igazi hard endúrós elemekkel tarkított kis szakasszá kerekedett az első nap. A következő két nap maratoni menet volt, az elsőn 375 km volt az előírt táv. Szerencsére a motorozáshoz legtökéletesebb idő várt ránk, ennél már csak a hosszú szakasz volt jobb, imádtam minden centimétert! Mindig megtaláltam a játszótársaimat, akikkel tudtunk együtt menni, egymást húzni, nem mellesleg megnyugtatott az érzés, hogy a hatalmas Dinári hegységben nem voltam egyedül.

 

 

A második napon 385 kilométert motoroztunk, ez felemásan sikerült a számomra. Kicsúsztam a limitidőből, de ennek ellenére a szakasz nagyrészén uraltam a navigációt. Gyönyörű helyeken jártunk, fantasztikus rallys erdei szakaszok és tempós kanyarok váltogatták egymást. Volt, ahol iszonyatosan nagy kövek és sziklák nehezítették a dolgunk, így nagyon elfáradtam… Ráadásul éjfélig tartott a motor felkészítése, de utána sem bírtam aludni.

 

Harmadnap az egész mezőny aszfalton átgurult a bosnyák-horvát határra, és átléptünk Boszniába. A szervezők itt sem aprózták el, 256 km hegyen, völgyön, erdőben, tökéletes talajon tempós kanyarokkal zajlott a menet. A saját tempómban tudtam menni, senki nem volt a közelemben, így légüres térben motorozhattam és élvezhettem a száguldás örömét. Sajnos egy picit belepiszkított a dologba, hogy az egyik versenyzőtársunk szembetalálkozott egy autóval.

 

 

Ezután sem pihenhettünk meg, 285 kilométerrel virradt ránk az újabb versenynap, és elhagytuk Boszniát. Nem aludtam túl jól, így eleinte teljesen háttal voltam a navigációnak. Később belerázódtam, de rettentően kellett vigyázni az erdőkben, mert folyamatos fakitermelés folyt, és csak úgy a semmiből jöttek kamionok és lánctalpas gépek is. A szakasz utáni este már nagyon fáradtan készülődtem a zárónapra, és bevallom férfiasan, hogy semelyik porcikám sem kívánta a motorozást. De nagyon nagy kár lett volna kihagyni a fantasztikus zárónapot, ahol azt kaptuk, amit vártam: egy kis összefoglalót a hét eseményeiből.

 

Ez nagyon tetszett, mint ahogy az egész verseny is! Egy román sráccal ekkor már vagy két napja meccseltünk, és ez a zárónapon sem volt másképpen. Nagyon jót játszottunk, a kolléga olyan dolgokba vitt bele, amit én egymagam biztosan nem vállaltam volna. Örülök, mert a kitűzött célt elértem, és sikeresen teljesítettem a pokolian nehéz versenytávot. Innen is szeretnék gratulálni a magyar kontingens többi tagjának, akik szintén befejezték a Dinaric Rally-t, ami igazán jó mulatság és férfimunka volt. Az értem szurkolóknak köszönöm szépen a rengeteg biztató szót, és a sok-sok kedves üzenetet!” - foglalta össze zsúfolt napjainak történéseit Horváth Lajos, aki a saját versenyzése mellett a MAMS tereprali szakágának vezetőjeként a magyar különítmény ügyes-bajos dolgaiban is segédkezett.

 

Írta: Tóth Krisztián Márk

 

 

Laller még alig pihente ki a HunGarian Baja fáradalmait, rögtön itt a következő kanyar. A Dinaric Rally hétfőn kezdődik az ilyenkor szokásos technikai és adminisztratív átvétellel, rajtceremóniával és teszteléssel, majd szerdától szombatig két maratoni nap teljesítésével, a Horvátországban és Bosznia Hercegovinában húzódó Dinári Alpokon keresztül érkezik meg a célba. A váci terepmotoros nehéz kihívásra készül, amelyet ismét egy nagyobb magyar kontingenssel igyekszik teljesíteni:

 

 

„Az elmúlt években már volt szerencsém a térségben versenyezni, de azt gondolom, hogy a Dinaric Rally egy minden korábbinál elvetemültebb történet lesz. Igazából nem is értem, hogyan hagyhattam magam rábeszélni erre az egészre… (nevet) A viccet félretéve, örülök, hogy ismét szépszámú magyar versenyzővel együtt állhatok rajthoz egy komoly nemzetközi futamon, a cél az, hogy minden dráma nélkül mindannyian célba érjünk. Abban biztos vagyok, hogy rettentően meg kell majd küzdenünk az elemekkel, hiszen a Dinári hegység tele van hard endúrós szakaszokkal, rengeteg köves ösvénnyel. Sejtésem szerint még az összekötő etapok java része is ilyen „út” lesz, szóval pihenni nem sokat fogunk a nyeregben. A technika felkészülten várja az újabb menetet, és hellyel-közzel már én is kihevertem a HunGarian Baját. Szeretnék egy élvezeteset motorozni és versenyezni a hegyekben, valamint ismét jó hírét vinni a magyar terepralinak külhonban.” - írta le a MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) tereprali szakágvezetőjeként is tevékenykedő Horváth Lajos „Laller” törekvéseit és a következő napok programját.

 

 

 

forrás: Tóth Krisztián Márk

A Várpalota térségében futó tereprali világkupa futam minden évben hatalmas kihívást támaszt a résztvevőkkel szemben. Idén az élhetetlenül köves, mély talaj mellé az extrém forróság, és a hatalmas oldalszél is csatlakozott. A verseny péntek délután egy nem egészen 10 kilométeres szuperspeciál szakasszal kezdődött:

 

„Igazán mozgalmas és tartalmas volt a pénteki nap. Profi rendezés egy ötcsillagos helyen, csak így tudnám szavakba önteni ezt a rövidke távot. Nagyon vártam már, hogy újból itt mehessünk, Garamvölgyi Zoltánt ismerve bizonyosan izgalmas két nap vár még ránk, kíváncsian várom a folytatást! A forróság és a por garantált lesz, de a pálya csodás, és végül is ezért szeretjük ezt a versenyt, ezért szeretjük a HunGarian Baját!” - összegzett Laller a pénteki rajtceremónia előtt.

 

 

Szombatra aztán megérkezett a már említett hatalmas szél, de más „finomság” is várt a terep gladiátoraira:

„Ha a péntekre azt mondtam, hogy mozgalmas és tartalmas volt, akkor a szombatra már nem is igen találnék jelzőket. Fantasztikusan éreztem magam, a hőmérséklet csodás volt, viszont komoly szél kerekedett, és ez kiszínezte az amúgy sem éppen szürke napunkat. Elképesztő volt a talaj, jó a tapadásom, ilyen körülmények között nagyon élvezetes volt a motorozás. Viszont nagyon rosszul érintett, hogy Bodor Róbert barátom az első helyről hatalmasat bukott, innen is gyors jobbulást kívánok neki! Egyébként lehet még egy csavar a hétvégében, hiszen előfordulhat, hogy eső formájában megérkezik az égi áldás is.” - nyilatkozta a versenyző a maratoni szombat után.

 

 

A zárónapon sem tudta semmi megállítani Horváth Lajos „Lallert”, így a versenyző újabb nívós megmérettetésen gurulhatott fel a céldobogóra:

„A zárónap is izgalmasan indult, mert a tegnapi viharos szelet felváltotta a már emlegetett eső, ami éjszaka alaposan eláztatta a környéket. Ezáltal felfrissült az idő és ideális körülményeket teremtett az igazi terepralizáshoz! Nagyon élt a motorom és ezzel jómagam is, a mosolytól fülemig ért a szám, minden pillanatát kiélveztem a menetnek, minden kijött, szinte tökéleteset mentem magamhoz képest. A második körre az autók kicsit átrendezték a pályát, hatalmas köveket forgattak ki, ami trükkösé tette a közlekedést. Összességében nagyon elégedett vagyok az idei versenyemmel, minden flottul haladt, gördülékenyen telt a hétvége.

Hatalmas köszönet a rendezőnek, Garamvölgyi Zolinak és csapatának külön szeretném megköszönni az élményt, ahogy a pálya szélén dolgozó összes versenybírónak és segítőnek is, hogy a közel 40 fokban is fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy mi zökkenőmentesen tudjunk versenyezni. Ez egy igazi tereprali verseny volt, olyan, amiért beleszerettem ebbe a sportágba. Minden célba érő versenyzőtársamnak szeretnék gratulálni, ez bizony fiús munka volt! A következő megmérettetésen újra találkozunk!” - zárta mondandóját Horváth Lajos.

 

 

 

 

 

Felhívni a figyelmét a látóknak, hogy segítsék hátrányos helyzetben lévő társaikat, és ösztönözni a látássérülteket, hogy a nehézségeik ellenére is képesek teljes életet élni! Ezt a nemes küldetést szolgálja a rendezvény örökös fővédnökként Horváth Lajos, aki a szép szavak mellet rendszerint a tettek mezejére is lép:

 

„Mióta ismerem ezeket a srácokat, azóta tudom, hogy mennyire könnyű az életem. Egészségesen el sem tudjuk képzelni, nap mint nap mekkora plusz fizikai, mentális, szociális kihívással kell megküzdeni egy látássérültnek. Hosszú évek óta vagyok a fővédnöke ennek az eseménynek, de igazából csak most értettem meg, mi is az igazi cél. Ha bármelyikünk megy az utcán, és meglát egy fogyatékkal élőt, akkor elfordítja a fejét, mert nem szeretnénk, hogy lássák vagy érezzék rajtunk, hogy sajnáljuk őket, vagy csak szimplán félünk tőlük. A tandemtúra azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet: ne tekintsünk rájuk másként a fogyatékkal élőkre, mert egyrészt ezt ők sem akarnák, másrészt pedig nyissunk feléjük, és segítsünk nekik beintegrálódni. Egy szó mint száz: kezeljük egyenrangú EMBERKÉNT őket, mert ők a hátrányos helyzetük ellenére azok!

 

 

Ezek a srácok minden nyilvánvaló problémájuk ellenére mosolyognak, kedvesek, sokunk számára példaértékűek. A sajtótájékoztatón egy kerekasztal beszélgetés során fél órára bekötötték a szemünket, de már ez a rövid idő is komoly nehézségeket okozott a számomra. Úgy gondoltam, nem fog leküzdhetetlen kihívást támasztani ez velem szemben, de rövid idő elteltével már nem találtam a helyem, izzadtam, megborult minden érzékem, hiába vagyok tereprali pilótaként hozzászokva az extrém kihívásokhoz… Minden tiszteletem azoké az embertársaimé, akik valamilyen fogyatékkal élik a mindennapjaikat, és a magam módján igyekszem segíteni abban, hogy a látók és látássérültek közelebb kerüljenek egymáshoz.” - nyilatkozta Horváth Lajos.

 

 

A Tandemtúra a látássérültekért utolsó kanyarjához Horváth Lajos „Laller” is csatlakozik, előtte azonban komoly kihívás vár a versenyzőre: érkezik az év legnagyobb hazai terepralis megmérettetése, a HunGarian Baja, majd közvetlen utána a Dinaric Rally Horvátországban.

 

 

Írta: Tóth Krisztián Márk

 

Fotók: Juhász Melinda