„Laller” számára nem idegenek a TF falai, hiszen néhány hónapja már járt itt, ugyancsak hasonló célzattal:

„Idén áprilisban Szalay Balázs, ennek a programnak a megálmodója hívott meg bennünket először előadást tartani a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemre, amit hatalmas megtiszteltetésként éltem, éltünk meg, és természetesen örömmel fogadtunk el Falics János versenyigazgató barátommal. A helyzet azóta sem változott, és most nagy izgalommal tértünk vissza az egyetem falai közé. Mindig nagyon kellemes érzésekkel tölt el, ha olyan emberekkel lehetek egy teremben, akik ugyanazzal az irányultsággal és elkötelezettséggel rendelkeznek, amivel én, ugyanazt a sportágat szeretik, amit én. Nagyon jó hangulatban telt az óra, sőt, egy igen illusztris „tanuló” is volt a sorok között, ugyanis Herman Henrik MAMS elnök is ott ült a padban. Ez az alkalom a marketing oktatás részeként került megrendezésre, amelyen beül a tereprali üzleti működésébe is belefolyhattak a végzett szakemberek.

 

 

A motorsport világa ma már sokkal tudatosabb, mint amikor jómagam kezdtem a karrierem. Ez jól látszik a TF vonatkozó képzéseiből is, ahonnan modern szaktudással rendelkező, szinte kész szakemberek kerülnek ki. Őszintén bízom abban, hogy Janival most is sikerült valami olyat átadnunk, amivel ezt a tudást talán még kicsit tudtuk is bővíteni, és mellette népszerűsíteni a gyönyörű sportágunkat. Egyúttal szeretném megköszönni a szervezőknek az újabb megtisztelő lehetőséget!” - nyilatkozta a váci terepmotoros.

 

Forrás: Tóth Krisztián Márk

„Mindig nagy lelkesedéssel és várakozással jövök, hiszen régi barátság köt a látássérült túrázókhoz és a szervezők csapatához is. A két kerék és a tandemezés csak hab a tortán, itt a lényeg az, hogy együtt megmutassuk: a látássérültek és az egészséges emberek remek csapatot alkotnak, és sokat tanulnak egymástól. Idén is szükség volt a közös munkára, hiszen a 248 km a Balaton körül nem tekerte le önmagát! Öt nap alatt 76 kilométert teljesítettek a srácok, hogy így hívják fel a figyelmet az esélyegyenlőségre. Én a révfülöpi megállónál csatlakoztam be hozzájuk, és mint mindig, most is nagyon jól éreztem magam! Ezek az emberek mindig óriási erőt adnak nekem, és megmutatják nekem, hogy milyen könnyű is a saját helyzetem. Hosszú évek után rájöttem, hogy az integráció a legfontosabb mondandója enne a túrának: nem a látássérülteket kell beintegrálni az egészségesek közé, hanem pont fordítva. A tapasztalataim nagy része azt mutatja, hogy ha találkozunk egy fogyatékos emberrel, akkor a legtöbben ösztönösen elfordulnak, oda sem mernek nézni, nehogy segíteni kelljen. Meg kellene érteni azt, hogy ők is ugyanolyanok és ugyanúgy élnek, mint mi, csak alapból egy kis hátránnyal indulnak. Azt gondolom, hogy a rohanó életünkbe bele kell férnie annak, hogy egy fehér bottal élőt, nehezen mozgót átkísérjünk az úttesten.

 

 

Minden tiszteletem azoké, akik egy betegségből, balesetből kifolyólag valamilyen testi fogyatékkal élnek, az ő kitartásuk és erejük bizonyítja nekem, hogy semmi sem lehetetlen.” - nyilatkozta lapunknak Horváth Lajos.

 

Forrás: Tóth Krisztián Márk

Fotó: Juhász Melinda

 

Sőt, nem csak teljesítette, de élvezte is a veszprémi lőtér közvetlen közelében fekvő végtelen kőtenger extrém kihívásait:

„Nagyon tetszettek a szakaszok és örülök, hogy itt lehettem, de az elmúlt, motorozás nélkül eltöltött jó pár hét rányomta a bélyegét a teljesítményemre. A prológot kicsit elóvatoskodtam, de az első mértet már nagyon éltem! A 30. kilométernél megálltam segíteni Kiki Vankovának, majd nemsokára már nekem lett volna szükségem ugyanerre: a motorom alja felült egy vízmosásban, és nem tudtam kiszabadítani. A teljes kilátástalanságban jött az ötlet, hogy berakom sebességbe, majd kuplung ki... Miután kiszabadultam, mentem tovább, és minden percét élveztem! A következő körben az összes létező végtagom begörcsölt, és a végére nagyon elfáradtam. A második nap furcsa előjelekkel ébredtem, nem éreztem magam túl jól, és ez a szombati nyitószakaszon is végig elkisért. Nem találtam a nyomvonalat, csúszkáltam jobbra-balra, túlerőltettem a dolgokat. Nem esett jól a megfordított pálya, de a tereprali már csak ilyen, alkalmazkodni kell az adott feltételekhez. A szakasz végére viszont megjött az igazi flow, ugyanis tíz kilométerrel a cél előtt a lelkes szurkolok között a Gáspár család a testi épségüket nem kímélve szaladtak be a pályára és toltak előre. Olyan löketet kaptam tőlük, hogy szinte aszfalttá változott a murva!

 

 

A második körre mintha kicserélték volna a pályát, valószínű az autós mezőny letisztította az apró kavicsokat és így teljesen élhető lett a hadszintér. Összegezve a két napot, Garamvölgyi Zolitán rendező megint kitett magáért: Egy nagyon impozáns helyen, világkupához méltó versenyközpontot alakított ki számunkra, és húsz év tapasztalatát összegyúrva egy olyan fantasztikus versenypályát rakott össze, ami mindenkinek feladta a leckét. Nagyon elfáradtam, valószínűleg három hónap motorozás nélkül töltött idő után nem ez a helyszín volt a legideálisabb visszatérésre, de a szívem visz előre és ez a verseny soha nem maradhat ki az életemből! Köszönöm a munkát Gazdag Ákosnak, Tisza Olivérnek és Esch Tamásnak, akik segítettek életre kelteni a motorom, nélkülük nem teljesíthettem volna a 20. HunGarian Baját. Külön köszönet az összes sportbírónak, akik nélkül ez a szép jubileum bizonyosan nem valósulhatott volna meg!” - számolt be élményeiről a népszerű motorversenyző, aki a hétvégén egy különdíjjal is gazdagodott. A MAMS (Magyar Motorsport Szövetség) környezetvédelmi nagykövetnek választotta őt!

 

 

Forrás: Tóth Krisztián Márk

HunGarian Baja.Terepjárók, kamionok, side by sideok és quadok. De mit sem érne a mezőny a TR-futamok igazi magányos harcosai, a motorosok nélkül. Jól tudja ezt Horváth Lajos „Laller” is, aki nélkül már nagyon hosszú ideje nem rendezik meg ezt a versenyt. Idén kicsit döcögősen, de annál nagyobb várakozásokkal néz a verseny elé Laller, akinek úgy istenigazából Várpalotán kezdődik meg a 2023-as szezon:

 

 

„Túl vagyok már egy Riverside Baján, de technikai okok miatt sajnos ki kellett hagynom a Baja Satu Mare-t. A HunGarian Baja minden évben nagyon komoly kihívást jelent, pláne úgy, hogy idén a megszokottnál kevesebb kilométer van a kezemben és a lábamban. Ennek ellenére ki nem hagynám ezt a sztorit! Világszínvonalú pályák, világbajnok hangulat, a szakma csúcsát jelentő ellenfelek várnak ránk, akikkel mindig megtiszteltetés együtt húzni a gázt. Azt gondolom, hogy a Garamvölgyi Zoltán vezette stáb ebben az évben is komoly és gatyafelkötős pályát írt meg nekünk, szóval egészen biztosan nem fogunk unatkozni. Nem utolsósorban minden esztendőben itt kapjuk a legjobb szurkolást, és már hagyományosan egyfajta összetartás jellege is van ennek a hétvégének. Ilyenkor a hazai tereprali motoros mezőnyének teljes keménymagja jelen van: együtt kelünk, együtt ebédelünk, együtt húzzuk a gázt, együtt sírunk és nevetünk. Idén sem lesz ez másképpen, én pedig remélem, hogy sikerül egy jót motoroznom, és teljesíteni a versenyt. A legutóbb láttam egy vicces felhívást a verseny oldalán: Te hogyan jellemeznéd három szóval a HunGarian Baját? Nos, akkor nem kommenteltem, de most innen is üzenném: barátság, tradíció, profizmus!” - foglalta össze tömören és velősen a lényeget Horváth Lajos, a Laller Racing Dakar Team csapatfőnöke, a MAMS tereprali szakágának vezetője.

 

 

 

Forrás: Tóth Krisztián Márk