És ha már egyszer ott volt, tarolt is Horváth Lajos „Laller” csapata. A váci pilóta egész hétvégén szoros csatát vívott Pajer Csabával, aki egyben gárda másik versenyzője is. A kemény szombat és a húzós vasárnapi etapok után végül Laller örülhetett a győzelemnek:

 

„Az egyik szemem sír, a másik nevet. Lehetett volna nagyobb a mezőny, de a motorosok megint kitettek magukért, a keménymag itt volt. Fontos elmondani, hogy nem csupán versenyeztünk, de remekül is éreztük együtt magunkat. Ami a versenyt illeti, pénteken egy rövid bemelegítéssel kezdtünk, majd másnap négy mértet teljesítettünk: 56 km és 38 km, egy rövidke szervizidőszak, majd ez a táv újból. A zárónapra mindösszesen hét (!!) másodperc különbséggel fordultunk, Pajer Csaba vezette előttem a motoros kategóriát. A vasárnapi első mért etapban ezt a hátrányt sikerült ledolgozni, így továbbra is nyíltsisakosan alakult a küzdelem. A folytatásban sajnos Csabi bukott, de nagyon büszke vagyok rá, mert visszaült a motorra, becsülettel végigcsinálta a hátralévő 90 kilométert. Így dupla dobogót szereztünk, sikerült megnyernem a versenyt, míg Csaba második helyen hozta be a technikát.” - mesélte az elsősége mellé abszolút ötödik helyet is begyűjtő Dakaros.

 

 

A csapatvezetőként is funkcionáló sportember örül a sikernek, és büszke arra, hogy azt közösen érték el. De más szempontból is fontos győzelem ez Horváth Lajosnak:

 

„Egy jót motorozni és felkészülni mentünk. Jó érzés, hogy emellé eredmény is párosult, teljes mértékben megkaptuk azt, amit csak kívánhattunk Gyulától. Ugyanakkor egy személyes szál, indíttatás is húzódik a jó kedvem mögött: néhány éve komoly balesetet szenvedtem itt, aminek az emléke sokáig elkísért engem. Ám most sikerült legyőzni a mumust, hiszen démonok nélkül, felszabadultan tudtam motorozni az egykori nagy bukásom helyszínén is!” - zárta boldogan mondandóját Laller.

 

 

Írta: Tóth Krisztián Márk / Fotó: Pataky Péter

 

 

Laller a verseny végeztével elégedetten nyilatkozott, pontosan azt várta a lengyel futamtól, amit kapott:

 

 

„Nagy kihívást okozott a verseny helyszíne, ami egy katonai gyakorlóterep volt, de örömmel vettem az akadályokat. Szombaton jót játszottunk az extrém mély, néhol fél métert is jócskán meghaladó homokban. Az autók után engedték el a mezőnyünket, így rendesen kijárt talaj várt bennünket, de semmi okom nem lehetett a panaszra. Vasárnap a prológ helyszínén kezdtük a napot, aztán mélyhomokos, erdős terepet adtak alánk, ami már nem annyira ízlett, mivel több helyen is gigantikus, autónagyságú nyomokkal kellett megküzdeni. A zárószakasz viszont tempós, jól motorozható volt, azt nagyon élveztem. Klassz szervezés, gyönyörű szervízpark, brutális pályák - akárcsak a HunGarian Bajan -, ezt kaptuk, ilyennek kell lennie egy világkupa futamnak. Külön öröm és hatalmas megtiszteltetés volt számunkra Xavier Gavory Dakar sportigazgató csapatunknál tett látogatása!” - zárta mondandóját a Dakart kétszer is megjárt Horváth Lajos „Laller”, aki összetettben a középmezőnyben végzett.

 

 

Kárpáti Péter ügyesen versenyzett, ám egy autók által kiforgatott gyökér megpecsételte a sorsát. Bukás lett a vége, ennek ellenére szombat este még biztos volt abban, hogy rajthoz állhat és befejezheti a lengyel Baja-t:

 

 

„A pénteki prológ után nagy kedvvel vágtam neki a hosszú távnak, aztán szombaton, a nap második felében sikerült egyet bukfencezni. A hátralévő etap így nem esett jól, de befejeztem és a történtek ellenére feltett szándékom volt, hogy végigmegyek. Ám vasárnap virradóra nem bírtam aludni a fájdalomtól, ez pedig sajnos megpecsételte a sorsom. A bukásomkor a nyakmerevítő megütötte a mellkasom, plusz a nyakam is fájt, nehezemre esnek a hirtelen mozdulatok, ezért úgy döntöttem, hogy biztonsági okok miatt kihagyom az utolsó napot. Bár nem vagyok jókedvű, de a lényeg, hogy nincs nagyobb bajom. Ebből is lehet és kell is tanulni, megyünk tovább a megkezdett úton.” - összegzett Kárpáti Péter.

 

Írta: Tóth Krisztián Márk 

Fotó: Pataky Péter

 

 

 

 

 

A váci Dakaros már évek óta „szemezett” a lengyel futammal, ám a HunGarian Baja-hoz mért időbeli közelsége miatt sokáig nem valósulhatott meg a kaland. Egészen mostanáig, hiszen az előttünk álló hétvégén Kárpáti Péter társaságában nekiugrik a kihívásnak:

„Régóta tervezem, hogy ellátogatok a lengyel barátaink által szervezett világkupa futamra, ám eddig valahogy mindig kedvezőtlenül alakult ez a történet. Ám most két héttel a magyar verseny után rendezik a Baja Poland-ot, így minden értelemben fel tudtunk készülni, és ezúttal neki is vágunk a távnak. Nagyon várom már a tereprali Európa bajnok Krzysztof Holowczyc által kijelölt pályákat, a tavalyi felvételeket nézegetve úgy láttam, többnyire a homokos talajszerkezet fog dominálni. Szerintem ez fekszik majd nekem, de ide sem az eredményért utazunk, ez egy újabb fontos állomás lesz az ambícióinkban és a felkészülésünkben. Szeretnénk olajozott csapatként funkcionálni, célba érni és egy jót motorozni.” - mesélte érzéseit Horváth Lajos.

 

Kárpáti Péter röviddel a HunGarian Baja-n bemutatott ügyes motorozása után hasonló célokkal vág bele a lengyel versenybe.

 

 

„Itt is a táv teljesítése lesz az elsődleges prioritás, nyilvánvaló, hogy mi nem törhetünk a gyári támogatással rendelkező fiatal titánok babérjaira. Ennek ellenére szeretnénk minél jobban szerepelni, a földrajzi közelségből és a verseny rövidségéből kiindulva bátran húzhatjuk majd a gázt. Ugyanakkor bennünket is épségben és egészségesen várnak haza, tehát evidens, hogy nem fogjuk magunkat túlvállalni. Csapatmunka, tapasztalatgyűjtés, élvezeti faktor - ez a három legfőbb dolog, amit szem előtt tartunk. Most is biztos lesznek olyanok, akik hatalmas elánnal vágnak neki a futamnak, ők azok, akik gyakran eltévednek, vagy ne adj isten balesetet szenvednek. Mi ezzel szemben a kiegyensúlyozottságot, a pontos navigációt tartjuk követendőnek, és úgy gondolom, hogy ezek segítségével odaérhetünk a középmezőnybe.” - összegezte érzéseit Kárpáti Péter.

 

 

A Baja Poland pénteken egy rövid prológgal indul, majd szombaton és vasárnap kőkemény megmérettetés vár a Laller Racing magyarjaira.

 

Írta: Tóth Krisztián Márk Fotó: Pataky Péter

 

 

 

 

Ezért a szervezők rövidítettek a távon, és a tervezett patakátkelést is kivették a versenyből. Ennek ellenére a srácok nyakig megfürödtek a sárban, és a pálya is nagyon csúszott - ez leginkább a kétkerekűeknél volt tetten érhető. Ám ez nem zavarta meg a Pajer Csabát, aki visszatérő versenyén a legjobb magyarként a tizedik helyen végzett. Csaba komoly lelki teherrel érkezett a HunGarian Baja-ra, hiszen egy olyan sérülésből épült fel, ami után az orvosok az utcai motorozástól is örök életére tiltani akarták:

 

„Ezzel a nehéz csomaggal álltam neki a szombati Maratonnak. Számomra ez nem csupán egy verseny volt, hanem vízválasztó is, ahol eldől, tudom-e folytatni szeretett sportágam. A szombati szakasz elejét elóvatoskodtam, de később - látva, hogy nincsenek fájdalmaim - belerázódtam és ráéreztem a ritmusra. Különösen motiváló volt, hogy a szlovák versenyzőkkel is tudtam harcolni, nagyon örülök a visszatérésnek. Jó érzés, hogy levetkőztem a lelki terhet, és fizikailag is meghozta a gyümölcsét a befektetett munka!” - zárta mondandóját a kitartó pilóta.

 

 

A Laller Racing Dakar Team versenyzői egymás után értek célba (10, 11, 12. hely), Pajer Csabát Kárpáti Péter követte, aki így látta az eseményeket:

 

„A szombati első szakasz szuperül ment, csak egy kicsit elfáradtam. A második mérten sikerült egy kanyart kiegyenesíteni, elment a fékhatás, így a bokorból jöttem vissza, itt ugyan veszítettem öt percet, de semmi komolyabb probléma nem történt. Nem csupán a víz és a csúszós sár, a tapadás hiánya is nehezítette a napot, na meg a késő délutáni ellenfényben sem volt egyszerű mutatvány jó tempót menni. Összességében jó, de megerőltető hétvégén vagyunk túl, jómagam pedig értékes tapasztalatokkal gazdagodtam. Remek edzés volt, helyenként kifejezetten élvezetes részekkel, sok ilyen kellene még a Dakaros felkészüléshez.” - foglalta csokorba gondolatait a világkupaújonc sportoló.

 

 

Horváth Lajos zárta a Laller Team ollóját, a rutinos Dakaros ezúttal abszolút eredménykényszer nélkül motorozott. És elmondása szerint nagyon élvezte a csapatás minden egyes pillanatát!

 

„Semmilyen elvárást nem támasztottam magammal szemben, egyszerűen csak szerettem volna egy jót motorozni, élvezni a csapathangulatot - a munkánk gyümölcsét. Büszkévé tesz, hogy hárman tudtunk felállni a rajthoz, ráadásul mindhármunk teljesítette is a távot. Különösen nehéz körülmények vártak szombaton, reggel nagyon sáros és csúszós volt a pálya, míg délutánra mintha kicserélték volna. Személy szerint amiért én jöttem, azt elértem, hiszen nagyon jól éreztem magam! Pajer Csabi és Kárpáti Peti szereplése pedig boldoggá tesz, hiszen Csaba egy nagyon komoly sérülés után remek motorozással tért vissza, míg Péter az első világkupafutamát teljesítette sikeresen.” - összegzett a versenyző csapatvezető. 

 

 

 

Írta: Tóth Krisztián Márk Fotó: Pataky Péter / Háfra Zsolt

 

Tavaly is tervben volt már a HunGarian Baja, idén pedig ténylegesen ott leszek a rajtnál. Nagyon várom, hiszen a legutóbbi megmérettetésünk a Hellas Rally volt, és már hiányzik a versenyhangulat, a küzdelem a pályán. A motoromat felkészítettük, egy új fejidom és friss rugóstagok várják a bevetést. Én magam június közepén átestem egy orrsövényműtéten, amiből teljesen felépültem, az azóta eltelt időszakban pedig igyekeztem visszanyerni a kondíciómat. Futás és edzőterem volt terítéken, na meg motorozás a jelenleg tomboló hőségben - jelentem, bírom a strapát!

 

 

A gerincemmel voltak problémák, egy csigolyasérüléssel küszködtem, így sajnos hosszú időt ki kellett hagynom. Az orvosok nem sok jóval kecsegtettek, azonban én nem adtam fel: konzekvens munkával megerősítettem a gerincoszlop körüli izmokat, valamint a hasfalamat is. Most jelen pillanatban tünetmentes vagyok, nagyon várom már a világkupát, hiszen a HunGarian Baja tulajdonképpen egy főpróba is lesz nekem.

 

 

Peti, milyen eredménnyel lennél elégedett?

Nem indultam még világkupafutamon, de azt látom, hogy borzasztóan erős lesz a mezőny, és a ránk váró kihívás is embert próbálónak ígérkezik. Dakaros szereplők, nagymenők, remek versenyzők vesznek majd körül bennünket, akiknek nagyon nagy dolog lenne felvenni a tempóját. Természetesen a reális cél az, hogy versenyezzek, végigcsináljam a HunGarian Baja-t, ezzel is felkészüljek a világ legnagyobb hosszútávú kihívásra, a Dakar Rally-ra. A verseny rövidségéből adódóan az átlagosnál talán többet lehet vállalni, így én is megpróbálom majd minél jobban megnyomni, meglátjuk ez mire lesz elég.

 

Speciális fizikoterápián vettem részt, a kezelések végeztével pedig mindezt súlyzós edzésekkel kiegészítve otthon tovább folytattam. Rendszeresen a fájdalomhatárig dolgoztattam magam, ehhez pedig előbb-utóbb muszáj volt hozzászokni a testemnek. Ezután jöhetett a hosszútávú kerékpározás, majd végül a motorozás, amelyre szintén - lekopogom - nagyon jól reagáltam. Meglátjuk ez mire lesz elég, de azt nyugodtan megígérhetem, hogy apait-anyait beleadok, extra elszántsággal állok oda a megoldandó feladathoz!

 

Péter, milyen lesz nagy csapattal, két másik kollégával együtt versenyezni?

Lallerrel már megszoktuk egymást, de biztos most is látok majd olyan rutinmegmozdulásokat tőle, amit érdemes lesz beépíteni a versenyzésembe. Pajer Csabival ellenfélként jól ismerjük egymást, örülök neki, hogy kitartott, felépült és csatlakozik hozzánk! Büszke vagyok rá, és a csapatra is, hiszen Magyarországon nem sok olyan gárda van, amely három motorost tud prezentálni - a Laller Racing Dakar Team ilyen.

 

 

Hatalmas motiváció dolgozik bennem. Nagyon nehéz időszakon vagyok túl, a sérülésem után a kezelőorvosaim lemondtak rólam, de én nem tudtam beletörődni abba, hogy itt a vége. Felépültem, jól érzem magam, és húzni fogom a gázt, ahogy csak tőlem telik. A dobogó valamelyik fokára szeretnék odaérni! A korábbi HunGarian Baja versenyeken mindig közbeszólt a sors, hol defektet kaptam, hol a technika makacsolta meg magát. Remélem, most minden összeáll majd egy jó eredményhez!

 

Végezetül mindkettőtöket kérdeznénk: hogyan élnétek meg, ha „élet-halál” versenyszituációba keverednétek a pályán egymással, vagy épp Lallerrel? Van csapatsorrend?

K.P.: a tereprali alapvetően egyéni sportág, de természetesen, ha valakinek segítségre van szüksége, akkor jó sportemberként és bajtársként mindent elkövetünk a másikért. Úgy gondolom, hogy ez csapaton belül hatványozottan igaz. Nincs semmilyen sorrend, de bajtársias felfogással fogjuk húzni a gázt!

P. CS.: Nincs csapatutasítás. Mindenki megy a saját tempójában, és segítjük egymást, ahol csak tudjuk. A hármas felállás mindenkinek új lesz, de én érzem, hogy olajozottan fog működni ez a történet. Amiben előre megállapodtunk, az az, hogy az etapok végeztével a beérkezés sorrendjében fogjuk lefolytatni a szervízelést.

 

Írta: Tóth Krisztián Márk 

Képek: Actiongraphers