Július 4.-vel újult erővel ismét megindult a magyar CL4 Offroad Motoros Iskola Endurocross bajnokság kupasorozata az elmúlt hosszas kihagyás után. Sokunkat bizonyára megviselt a pár hónapos kényszerpihenő és a nem megszokott életbeli helyzet, ám ez cseppet sem gátolt meg senkit, hogy újra nyeregbe pattanjon és részt vegyen az idei évünk Endurocross bajnokság 2. állomásán.

Kicsit olyan érzések keringtek bennem, mintha valóban most kezdődne a versenyszezon, igaz a nyár kánikulája mást igazolt. Versenyzők- nézők egyaránt várták már, hogy folytatódjon a versenyszezon, erre pedig remek alkalmat biztosított 2 év kihagyás után a visszatérő szandaváraljai helyszín.

 

 

Remek adottságokkal rendelkező helyszín és nyomvonal várta az ide látogatókat, amely mellé a festői környezet párosult. Jómagam és pár versenyző társaságában sikerült feltérképezni a versenypályát már pénteken a kora esti órákban így a szombati versenynapon kevesebb meglepetést érhetett bennünket a porfelhő árnyékában.

 

Ahogy az várható volt a jelenlegi időjárási viszonyoknak köszönhetően szárazságra lehetett számítani, ez nem is volt másképp, kicsit hasonlóan érezhettünk magunkat, mint a magyar csapat pár évvel ezelőtt a szardíniai hatnaposon. Szárazság, por, gyökeres feljárok az erdőben és beton keményre kijárt féktávok jellemezték a pályát.

 

 

A technikás erdei rész igazán tempósra sikerült, régi és új nyomok kialakításának keverékével, amelyhez párosult a már évek megszokott változatlan extrém akadálysor és a cross pálya.

 

Sajnos a cross pálya minősége elmaradt a vártól, az előkészítés illetve a locsolás hiánya, ami az előző évek során is problémát okozott, most is óriási por kavalkádot vonzott magával, szerencsére az elmúlt tragikus időszakot követően, most nem történt baleset, ami véleményem szerint betudható a versenyzők helyes és megfontolt magatartásának.

 

 

Személy szerint nagyon jó érzéssel töltött el, hogy rengeteg néző látogatott ki a helyszínre, a pálya teljes egészében mindenhol akadtak lelkes szurkolók, akik kisebb-nagyobb mértékben biztatták a versenyzőket. Így a rekkenő meleg ellenére is, de öröm volt versenyezni, úgy gondolom szükség is volt rá és jól esett az a plusz, amit a szurkolással adtak a versenyzőknek.

 

Az előnevezési lista alapján lehetett már látni, hogy körülbelül hány versenyzőre lehet számítani, sajnos az élmezőnyből rengetegen hiányoztak, viszont ennek dacára sok-sok új arccal és új motorossal lehetett találkozni, nem beszélve a rég nem látott, de annál jobban teljesítő pilótákról.

 

Itt szeretném megemlíteni Csorba Ákost #288, újra láthattunk egy régebbi KTM nyergében, aki sok-sok idő elteltével mit sem vesztett a tempójából, gyakorlatilag, olyan mértékben motorozta ki a motorját, hogy a második futamból már kiállni kényszerült, ugyanis az első fogaskerékről eltűntek a fogak, így a futamot fél távtól már nem tudta folytatni.

Igazán megterhelő és nehéz versenyen vagyunk túl, a verseny végén a mosoly nem mindenkinél volt őszinte és az elfáradás nyomai is észlelhetők voltak. A verseny végét kivárva a díjátadásnál sokan maradtak, közben a büfében pihenésre térő versenyzőktől érdeklődtek a kilátogató nézők, hogy mégis milyen volt a verseny, hogy sikerült. Ezek az apró momentumok mindenkinek jól estek, így a napvégére nagyon jó szájízzel indulhattunk haza.

 

 

A versenymenetrendje az eddig megszokott két órás futam kétszer egy órára bontását tekintve nem változott. Kora reggel felbőgtek a legkisebb kategóriában indulok motorjai, rajtrácsra felsorakozva elrajtoltak.

 

Az ifi 50/65 ccm3-ös kategória abszolút győztese a mindkét futamot megnyerő Horváth Zsombor #199 lett, míg az első futamban 65 ccm3-es versenyzők közé beférkőző Bohuslav Radek jun. #144 nyerte az 50 ccm3-es kategóriát, viszont a második futamban jobban teljesítő ifj. Vágó Norbert #150 jött ki győztesül.

 

A verseny napja nagyon pörgős volt, csak annyit lehetett érzékelni belőle, hogy a futamok váltják egymást, miközben a nézők folyamatosan érkeztek, időközben pedig a versenyzők készülődtek, hogy rajthoz állhassanak.

 

Az legfiatalabb harcosokat követték a 85 ccm3-es kategóriában indulók, ahol változatos helytállással élvezetes versenyzést láthattunk. Az első futamban üdén ébredő Demény Kristófot #118 intették le elsőnek, míg a másodikban Kolmont Máté #108 a Mad Boyz egyesület ifjú versenyzője diadalmaskodott. Csupán a véletlen fintora, hogy a két versenyző ugyanabban a felállásban 1. illetve 4. helyen értek célba, csak felváltva a 2 futamot követően.

 

Az ifik futama között elrajtoló egy órás futamban nincs megállás, a szuperveteránok kirobbanó formában ismételten diadalmaskodtak a fiatalok előtt. Igaz a mostani versenyt az idei évben szuperveterán kategóriába igazoló Majoros Tamás #228 nyerte a legkitartóbb versenyzőnk, Buchvald Jani bácsi #224 előtt, akinek a jóból sosem elég, hisz most is minden futamon részt vett és indult az eddig 2 órás futam különvett 1-1 órás parádéján is.

 

Azért nem volt ennyire egyszerű dolguk, hiszen tavaly még az ifi 85-ben versenyző Lakatos Máté #629 és Zábrádi Tamás #656 a nyakukon loholva, látványos motorozással mondhatni lő távon belül motoroztak és zártak abszolút 3. és 4. helyen.

 

Végül az idei évtől kétszer 1 órásra bontott 1.-2. osztály és veterán kategória is ebéd után megkezdte a versenyzést. Csalóka, de bátran kimondhatjuk, hogy közel 3 órát sikerült a fiúknak motorozni, a leggyorsabbak közel 17-19 kört teljesítettek a felvezető körrel együtt összesen. Nem aprózták el, nagyon kemény és szoros csatát vívtak a Pro 1. és Pro 2. kategória versenyzői nem adták könnyen a helyezéseket.

 

Az embert próbáló versenyen sokuknak kalandosra sikerült a verseny az erdei részen lévő laza talajon illetve a beton kemény porhanyós felületen nem mindig sikerült úgy fordulni, ahogy azt a versenyző eltervezte.

 

 

Idén az első osztályban debütáló Bezdány Béla #55 is hasonlóan járt, az erdei részen levő egyik tempós jobbos kanyarban, túlcsúszva a pálya széléről kellett, hogy kitolva a motorját a bokor alól folytatni tudja a versenyzést.

 

Hisz ez nem is csoda, mivel már az első futam vészesen elfogyasztotta a gumikat a motorokról, amely még kevesebb tapadást biztosított a következő körökre.

 

A 2020-as idényben új motorra átnyergelő Szőke Márk #95 óriásit motorozva megnyerte a Shercoval mindkét futamot utána érkezett másodiknak és harmadiknak a két futamban felváltva Hertlik Donoven #94 majd Bohuslav Radek #206.

 

Érdekes ez a jelenlegi felállás, hogy az eddig megszokott két órás futam helyett, az idei szezonban kétszer kell 1-1 órát teljesíteni, amely jól mutatja, dupla rajttal, dupla izgalmakkal, a második egy órás futamra magához képest mindenki gyorsul és kiélezett versenyben lesz része a versenyzőknek, ezenfelül dupla esély a jobb illetve hátrányosabb pozíció elérésére.

 

Míg a harmadosztályú futamban 7 kört tudott teljesíteni a mezőny javarésze, addig a felsőbb kategóriában 8 illetve második neki futásra már 9 kört futott az első élmezőnybeli 9 versenyző. Ezek az adatok jól szemléltetik a teljesítmény és sebességbeli differenciát.

 

Ettől függetlenül úgy gondolom ezen a versenyen nem a stopperórával kellett a legjobban megküzdeni, hanem a nagy porral és a meleg párás időjárási viszonyokkal.

 

Abszolút pozitívuma versenynek, hogy a péntek esti és a szombati napi jó hangulatért a rendező által szervezett dj volt a felelős, amely mellett a büfében finom ételekkel várták a kilátogatókat.

 

 

Ezután az Endurocross bajnokságban „nyári” szünet várható, de nem maradunk verseny nélkül, ugyanis, megjegyzem augusztus 1.-jén Parádon elrajtol az Enduro bajnoksága is, majd azt követően augusztus 15-én Tamásiban fogunk tudni újra együtt versenyezni. Két különböző helyszín, abszolút eltérő talajtípusok, kiszámíthatatlan időjárási viszonyok, ezért minden motoros számára a megjelenés kötelező.