A pécsi endurocross versenyt követően egy hétre rá, június elsején Nagytarcsára látogatott a mezőny. Aki jelen volt, biztosra veheti, hogy egy darabig nem felejti el, a nem feltétlenül eredmény centrikus emléket nyújtó, újdonsültként versenynaptárba bekerülő helyszínt.

 

 

A pályaajánlók során már lehetett látni, hogy a rendezők rendkívül látványos és technikás extrém résszel fogják várni a versenyzőket és a nézőket egyaránt, de ezt még tetőzte az előtte lévő esős napok, csapadék mennyisége is, amely dagonyává változtatta az enduro szakasz egyes részeit.

 

 

Ennek nem kimondottan örültek a versenyzők, voltak, akik ülésig beragadtak, csak a nézők segítségével tudtak a sár fogságából szabadulni, de akadtak olyan versenyzők is, akik kihasználták az enduros előnyeiket és könnyedén teljesítve, előnyre szert téve űzték, hajtották a motorjaikat. Olyan verseny volt, amely nem feltétlenül a gyors pilótáknak kedvezett, ráadásul a nézők ki voltak szolgálva, mivel rengeteg izgalmas szakasz volt.

 

Minden a szokás szerint, napi rutinossággal kezdődött, és elindult az első futamok startja. A pálya nem okozott a mini kategóriának különösebb izgalmakat, viszont a versenyzői létszám az 50 és 65ccm-esek között, 18 fő volt, ami rekordnak és pozitív dolognak számít, a 3. osztályú mezőny létszámával együtt. Így vagy úgy, van kereslet erre a sportágra is, ami azt is jelenti, hogy minden bizonnyal akad utánpótlása a magyar mezőnynek.

 

 

Érdekesség volt, hogy a 85 ccm-essel motorokkal versenyző srácok is már egy bővített nyomvonalon haladtak, erdei részekkel tűzdelve, amelynek köszönhetően fölborultak az eddig megszokott erőviszonyok, így képesek voltak azok is felzárkózni a mezőny elejéhez, akik kevésbé krosszos beállítottságú versenyzők. Az első futamok után a rendezőség úgy gondolta, hogy módosítanak és az Ifi 50 pályára rávezetve versenyeztették tovább a fiatalokat, könnyített körülmények között, így Nikolics Boldizsár #109 első körében szerzett elsőségét, a második futamban Lakatos Máté # 129 győzelme követte.

 

 

Harmadosztályban, ahogy már megszokhattuk Liszka Roli # 678 fölényes győzelemmel és látványos motorozásával ismét elverte a mezőnyt. Utána érkezett a célba két szuperveterán versenyző, abszolút második helyezettként Buchvald János #224, harmadikként pedig Szabó Ferenc # 213, rutinnal a hátuk mögött, a fiatal versenyzőket maguk mögé utasítva.

 

 

A nap zárásként sorra kerülő 2 órás futam magas fokú izgalmakat hozott mindkét részről. A nézők testközelből élhették át a verseny hangulatot, sőt segíthették a sárban elakadt pilótákat. A versenyzők pedig élvezhették a nem mindennapi, nehéznek számító versenypályát, ahol akár vaddisznóhoz hasonló módon, sárpakolásban is kaphattak. Bár az utóbbi kényeztetést a stopperóra nem túl pozitívan honorálta.

 

 

Szőke Márk #795 a viszontagságos pálya viszonyok ellenére is hozta formáját, így elsőként zárta versenyt, a második helyet Szatyina Gábor #48 szerezte meg, őt pedig Déczi Balu #9 követte. Nem várt fordulatokat és helyezéseket produkált a nagytarcsai pálya, végre nem szokványos körülmények között került sor a versengésre, így nem csak a gyors pilóták tudtak jó eredményt elérni, hanem az esetlegesen lassabban haladó, de ügyes technikával rendelkező társaik is büszkélkedhettek és örülhettek, hogy egyáltalán sikeresen célba értek. Akinek itt nem volt kalandja, nem is versenyzett. 

 

 

Annak ellenére, hogy a híres Erzbergrodeoval egy időpontban rendezték meg a nagytarcsai futamot -ahol páran, mint versenyzők voltak jelen, de mellettük sok itthon versenyző társunkkal találkozni lehetett a nézők sorában - népes mezőny gyűlt össze, kik között értékes nyereményeket sorsoltak ki, így abszolút kimondható, hogy sikerült azok részére is mosolyt csalni az arcukra, akik esetlegesen hibát elkövetve nem az elvárt helyezést érték el.

 

Írta : Brenner Ádám # 29

Fotók: Vadas Marica