Hírek
Zólyomi Andrea | 2018.10.29, 09:20:00 | Utolsó módosítás: 2018.10.29, 09:20:00
Cimkék:
Ezen a jubileumi, pontosan 35. Királyválasztó versenyen a magyar enduró és motokrossz szakág versenyzői álltak rajthoz.
Megtisztelő volt egy sorban állni a 2018-as motokrossz bajnokság két nyertesével.
Az induláskor, számomra csak egy cél létezett: behúzni az utolsó endurós győzelmet, hogy én lehessek a 2018-as év enduró bajnoka.

Nem gondoltam se többre, se kevesebbre, hiszen nem vagyok már "profi" versenyző - sőt, talán sosem voltam igazán, hisz nem találtok meg a regisztrált, professzionális versenyzők között és fizetést sem kaptam soha azért a rengeteg edzésért és versenyért, ami az elmúlt 17 évnyi pályafutásomat jelenti.
2016-ban egy halálos betegséget diagnosztizáltak nálam. Megműtöttek és fájdalmas, lélekpróbáló kezelésekre kellett járnom. Lehullottam a porba. Elvesztettem még az alap élethez szükséges kondíciómat is. Belekerültem egy óriáskerékbe, ahol egyszer fent- egyszer lent küzdöttem, egyszerűen csak az életemért. Igen.
Lehet, hogy segített ebben az élet-halál harcban a versenypályákon és azok mellett szerzett tapasztalat,de higyjétek el, senkinek sem kívánok hasonlókat!

Közben azonnal kellett más motivációkat találnom, mert tudtam,hogy számomra a versenyzés talán örökre véget ért. Szerencsére felvettek az egyetemre, ahol Sportszervezőnek tanulok.
Az első évben ez volt az egyetlen kapcsolatom a versenysporttal.
Precízen kiszámolt kezelések, diéta és egy nagyon finom rehabilitációs edzés segítettek.
Kerestem önmagam.
Kerestem azt a Kacsát, Gábort, akinek ezek után nem csak a versenypályákon kell megállnia a helyét.
Dolgoztam itt és ott.
Próbálgattam magam, hogy merre menjek tovább.

Most tünetmentes vagyok és remélem, hogy kigyógyultam a diagnosztizált daganatos betegségből. Maradtak még kisebb egészségügyi problémáim, de úgy érzem jó úton haladok és mindent megteszek azért az örömért,hogy motorozhassak.
Erre a versenyre én úgy jöttem, hogy az egész héten az irodában edzettem, az asztalnál ülve.
Nem voltam motorozni, igaz a monori Csapatversenyen való indulás jót tett a kondimnak.
Egyetlen célom az endurokrossz bajnokság megnyerése volt.
Talán még titkon sem álmodtam arról,hogy megnyerhetem a koronát.
Nem mondom, hogy nem gondoltam már rá a korábbi években, de most valóban nem ez volt a célom, hisz tisztában vagyok a lehetőségeimmel.

A rajtom igen jól sikerült,olyan Kacsás lett.
Azt, hogy bal kivülről fogok rajtolni, majd a rajtkanyarban lévő pici eldobón megpróbálok teljes gázzal elugrani-így a többiek elé kerülve - természetesen a taktika része és csapatmunka volt. Elmentem előre és több,mint két körön keresztül vezettem.
Aztán jött Erik, az MX2-es és Maci, az MX1-es bajnok. Éreztem, hogy abban a pillanatban sokkal gyorsabbak nálam, így nem hadakoztam és elengedtem őket, beálltam egy számomra egészséges tempóra, amivel hozzájuthatok a hiányzó pontokhoz. Menetközben azon kaptam magam, hogy mind Erik, mind Maci látótávolságban maradtak.
Ez igen jó érzéssel töltött el, hisz enduróban így sokkal könnyebb érzékelni, hogy merre is vagy igazán.
A bosszúságot csak az okozta, hogy sikerült négyszer elesnem a pályán és kétszer befullasztanom a motort.
Eljött a tankolás ideje, majd a lelkileg igen fontos 1h20perc.
A dolgok történtek és én erőre kaptam, ami egy magabiztosabb motorozást tett lehetőve.
Maci, valahol a tankolásnál mögém került, Erik pedig egyre közelebb. Egy körön keresztül, szinte nyaltam Erik hátsó kerekének porát.
Aztán előztem és az utolsó két körben már határozottan én mentem elől.
A befutó előtti körben már biztos távolságot tartva értem célba és nyertem a 35. Dombok Királya címet, OKR KTM lovammal.
Nagy menet volt, elfáradtam.
A cím elnyerésével viszont egy régi álmom válhatott valósággá.

Köszönetet mondok a sokévi segítségért:
Családomnak
Barátnőmnek
OKR KTM
WP HAVASI
MOTOMAX
ICE CUBE
ICE DECOR
CUIES Kft.
KEKE PHOTO
Firtosvári Gábor#7