Ezen a jubileumi, pontosan 35. Királyválasztó versenyen a magyar enduró és motokrossz szakág versenyzői álltak rajthoz. 

Megtisztelő volt egy sorban állni a 2018-as motokrossz bajnokság két nyertesével. 

 

Az induláskor, számomra csak egy cél létezett: behúzni az utolsó endurós győzelmet, hogy én lehessek a 2018-as év enduró bajnoka. 

 

 

Nem gondoltam se többre, se kevesebbre, hiszen nem vagyok már "profi" versenyző - sőt, talán sosem voltam igazán, hisz nem találtok meg a regisztrált, professzionális versenyzők között és fizetést sem kaptam soha azért a rengeteg edzésért és versenyért, ami az elmúlt 17 évnyi pályafutásomat jelenti. 

 

 2016-ban egy halálos betegséget diagnosztizáltak nálam. Megműtöttek és fájdalmas, lélekpróbáló kezelésekre kellett járnom. Lehullottam a porba. Elvesztettem még az alap élethez szükséges kondíciómat is. Belekerültem egy óriáskerékbe, ahol egyszer fent- egyszer lent küzdöttem, egyszerűen csak az életemért. Igen. 

Lehet, hogy segített ebben az élet-halál harcban a versenypályákon és azok mellett szerzett tapasztalat,de higyjétek el, senkinek sem kívánok hasonlókat!

 

 

Közben azonnal kellett más motivációkat találnom, mert tudtam,hogy számomra  a versenyzés talán örökre véget ért. Szerencsére felvettek az egyetemre, ahol Sportszervezőnek tanulok. 

Az első évben ez volt az egyetlen kapcsolatom a versenysporttal. 

Precízen kiszámolt kezelések, diéta és egy nagyon finom rehabilitációs edzés segítettek. 

Kerestem önmagam. 

Kerestem azt a Kacsát, Gábort, akinek ezek után nem csak a versenypályákon kell megállnia a helyét. 

Dolgoztam itt és ott. 

Próbálgattam magam, hogy merre menjek tovább. 

 

 

Most tünetmentes vagyok és remélem, hogy kigyógyultam a diagnosztizált daganatos betegségből. Maradtak még kisebb egészségügyi problémáim, de úgy érzem jó úton haladok és mindent megteszek azért az örömért,hogy motorozhassak.

 

Erre a versenyre én úgy jöttem, hogy az egész héten az irodában edzettem, az asztalnál ülve. 

Nem voltam motorozni, igaz a monori Csapatversenyen való indulás jót tett a kondimnak.

Egyetlen célom az endurokrossz bajnokság megnyerése volt. 

Talán még titkon sem álmodtam arról,hogy megnyerhetem a koronát. 

Nem mondom, hogy nem gondoltam már rá a korábbi években, de most valóban nem ez volt a célom, hisz tisztában vagyok a lehetőségeimmel.

 

 

A rajtom igen jól sikerült,olyan Kacsás lett.  

Azt, hogy bal kivülről fogok rajtolni, majd a rajtkanyarban lévő pici eldobón megpróbálok teljes gázzal elugrani-így a többiek elé kerülve - természetesen a taktika része és csapatmunka volt. Elmentem előre és több,mint két körön keresztül vezettem.

Aztán jött Erik, az MX2-es és Maci, az MX1-es bajnok. Éreztem, hogy abban a pillanatban sokkal gyorsabbak nálam, így nem hadakoztam és elengedtem őket, beálltam egy számomra egészséges tempóra, amivel hozzájuthatok a hiányzó pontokhoz. Menetközben azon kaptam magam, hogy mind Erik, mind Maci látótávolságban maradtak. 

Ez igen jó érzéssel töltött el, hisz enduróban így sokkal könnyebb érzékelni, hogy merre is vagy igazán. 

A bosszúságot csak az okozta, hogy sikerült négyszer elesnem a pályán és kétszer befullasztanom a motort. 

 

Eljött a tankolás ideje, majd a lelkileg igen fontos 1h20perc.

 

 A dolgok történtek és én erőre kaptam, ami egy magabiztosabb motorozást tett lehetőve.

 

Maci, valahol a tankolásnál mögém került, Erik pedig egyre közelebb. Egy körön keresztül, szinte nyaltam Erik hátsó kerekének porát. 

Aztán előztem és az utolsó két körben már határozottan én mentem elől. 

 

A befutó előtti körben már biztos távolságot tartva értem célba és nyertem a 35. Dombok Királya címet, OKR KTM lovammal. 

 

Nagy menet volt, elfáradtam.  

 

A cím elnyerésével viszont egy  régi álmom válhatott valósággá. 

 

 

Köszönetet mondok a sokévi segítségért:

Családomnak

Barátnőmnek

OKR KTM 

WP HAVASI

MOTOMAX

ICE CUBE 

ICE DECOR

CUIES Kft.

KEKE PHOTO

 

 

Firtosvári Gábor#7