Az álomszerűen lezárt 2016-os szezon egészen új dimenziókat nyitott meg a 15 éves fiatalember előtt. Túl azon, hogy a hazai berkekben eddig is jól ismert (és elismert) Laczkó Máté tovább mélyítette versenyzői presztízsét, a német junior bajnokság megnyerésével külföldön is feliratkozott az ígéretes fiatal versenyzők népes és tekintélyes listájára. Olyannyira, hogy a 2016-os októberi esseni ADAC évadzárón igen komoly versenyzői szerződést írtak alá Mohai Jánosék a német Kiefer Racinggel, a Northern Europe Cup (NEC) Moto3-as versenysorozatára. Csak a tények kedvéért tegyük hozzá: a szerződést a Kiefer istálló ajánlotta, a szezon költségeinek egy jelentős részét pedig Máté kereste meg az ADAC KTM 380RC versenysorozatának megnyerésével. Ha úgy tetszik, ez volt az ADAC ösztöndíja a tehetséges magyar fiúnak.

 

 

Máté, és az MW Performance pedig köszönte szépen, élt a felkínált lehetőséggel, hiszen mi lenne jobb felkészülés a jövőre, mint egy egész idény a világbajnokokat nevelő, a GP-n Moto3-ban és Moto2-ben is versenyeztető, nagynevű versenycsapatban? Az már a csapattársak és a sorozat versenyzőinek megismerése után kiderült, hogy ez a felkészülés egyáltalán nem hétvégi bulimotorozások jól szervezett sorozata lesz. Mondhatjuk, hogy a megelőző három év európai versenypályákon megismert ellenfeleinek krémje gyűlt össze, ennél sűrűbb mezőny talán csak a spanyol és olasz bajnokságok bekapcsolásával jöhetett volna létre. A célt is ennek megfelelően jelölték ki a tanulóévre: valahol az első tízben, ha lehet, közelebb az 5. helyhez, de a leglényegesebb szempont az volt, hogy minden versenyen a legjobbat nyújtva hozza ki magából a legtöbbet. Ennek megfelelően Máté a mindössze tizenegy futamból álló sorozat standard kategóriájának huszonegy fős mezőnyében a 12. helyen kezdett, s versenyről versenyre egyre magabiztosabb motorozással haladt a kitűzött cél, a 10. hely felé, s a hetedik futamban, éppen Brnoban a 9. helyen intették le.

 

Nem feltétlenül az addig megszerzett pontjai miatt, sokkal inkább a rendkívül kiélezett versenyek, az egyre gyakrabban győzelemmel lezárt pároscsaták jóvoltából megerősödött önbizalommal, és nagy reményekkel érkeztek a sorozatot lezáró asseni kettős futamra, ahol ott folytatódott minden, ahol Brnoban abbamaradt. Sőt, Máté az első időmérő edzésen a 8. helyet csípte meg, s hasonlóan jól indult a második kvalifikáció is, ám ennek bemelegítő szakaszában, az egyik kanyarban megtörtént a baj. Máté eddigi pályafutása egyik legnagyobb, de mindenképpen legfájdalmasabb bukását volt kénytelen elszenvedni. Szerencsére, amellett, hogy össze-vissza zúzta magát, komolyabb baj, csonttörés vagy -repedés nem lett, de a Honda nullára amortizálódott, s néhány órára Máté is kórházba került megfigyelésre. 

 

 

Mindenki el tudott volna képzelni persze egy pozitívabb csattanót, ám Máté, és a csapat idényről alkotott összképét mégsem ez a szerencsétlen záróakkord határozza meg elsősorban:

 

– Vegyes érzelmeim vannak a 2017-es szezonról. Van bennem öröm is, kicsi csalódottság is – mondta el Máté kérdésünkre az évet értékelve.   – Örömöt a miatt érzek, mert idén is sokat tanultam, a csalódottság inkább a viszonylagos eredménytelenség miatt van bennem. Szerettem volna benne lenni az első tízben, hogy bizonyítsam a fejlődés folytonosságát. Azt, hogy idén is jobb lettem, bár így, hogy négy versenyt technikai problémák és a bukás miatt kihagytam, ez elég nehéz lett volna. Talán, ha előbb kapom meg az új motort, jobban együtt tudok menni a mezőny elejével, s ez a 14. hely is lehetett volna jobb.

 

– Nem érzed úgy emiatt, hogy megtorpanás volt ez az év?

– Megtorpanásnak nem nevezném, hiszen idén is rengeteget fejlődtem, és az is nagyon fontos, hogy ebben a mezőnyben. Innen látszik igazán, hogy mennyien vannak jobbak és még jobbak, s hogy mennyi munka van még, mennyit kell edzeni azért, hogy ott tudjak maradni velük. Azzal együtt, hogy idén kevesebbet motoroztunk, mint tavaly, az itt megszerzett versenykilométerek jól jöttek a nagyobb, 600-as és ezres kategóriákban.   

 

– A három kategória közül melyikkel találtad meg leginkább az összhangot?

– A Moto3-as elég kicsinek bizonyult, sok időbe telt kisakkozni, hogy elférjek rajta, elég hamar kiderült, hogy a súlyom és a magasságom miatt nem ez lesz a jövő. Éppen ezért örömteli, hogy a hatszázas motor viszont remekül összeállt, s az idény végére ugyanígy az ezres is. Hogy melyik lesz az igazi irány, arról most én még nem sokat tudok. Egy biztos: valamelyik a kettő közül.

 

 

– Mit teszel el ebből az idényből az emlékkönyvedbe a legszebb, legélvezetesebb élményeid közé?

– Igazából minden Moto3-as futamot, amelyiken tudtam meccselni. Sachsenringet és Brnot említeném elsőként is, az utóbbi azért is érdekes, mert ott már a mezőny elejével sikerült együtt mennem. Egészen a bukásig az asseni is remekül alakult, kár, hogy a versenyig már nem jutottunk el. De, azt hiszem, az egész évet, úgy ahogy van, beragasztom, hiszen végig azt csináltam, amit a legjobban szeretek, ráadásul zömmel egy profi, világbajnoki csapat utánpótlás istállójában, ami hihetetlenül motivált. Köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette!

 

– Most kezdődnek a szürke iskolai hétköznapok. Hogy állsz a sulival?

– Nincs vele semmi gondom, de nem azért mert most még csak ismétlések vannak az újonnan érkezett technikusképzősök miatt. Így mi külön feladatot kaptunk, egy személyautó karbantartását, tél előtti átvizsgálását kellett elvégeznünk. Ezek miatt az önálló, komplex munkák miatt is szeretem csinálni.

 

 

– Motorozás? Lesz még valami idén?

­– Amíg jó idő van, bizonyára megyünk még pályára, aztán amikor már oda nem, elővesszük a krosszmotort, és kezdődik a téli fizikai felkészülés. Végül is mindegy, hogy mire, az majd idővel kiderül, hogy hol indulok. Én leginkább a vébén szeretnék menni, stock 1000-ben. Nagyon nagy lépcső lenne, nagy ugrás, de a nagyok között lehet a legtöbbet tanulni. Ha ez valami miatt mégsem sikerülne, attól én még ugyanúgy fogok készülni fizikailag is, mentálisan is a 2018-as idényre.

 

Pillanatnyilag ez, vagyis az irány meghatározása, a legjobb, legtöbbet nyújtó versenysorozat megtalálása okozza a legtöbb fejtörést az MW Performance tulajdonosának, csapatfőnökének, Máté első számú szponzorának, edzőjének, menedzserének és pszichológusának, egyszóval mindenesének, Mohai Jánosnak is:

 

– A legnagyobb gondot az jelenti a jövőbeni kategória kiválasztásában, hogy Máté még nem elég idős.  Nem jellemző ebben a korban ilyen léptékű fejlődés, amivel korosztályát jóval megelőzve ugyan már megérett volna nagyobb versenyekre, akár Moto2-re, vagy a Superbike-ra, de ott a korhatár, ami mindenhol 17 év, ő pedig jövőre még csak 16 éves lesz. Viszont idén az is eldőlt, hogy csak a 600 és 1000 köbcentis kategóriák jöhetnek szóba, de kevéssé értékes, a tovább fejlődésre nem alkalmas sorozatba nem akarunk belevágni, különösen egy ilyen, eredményességét tekintve talán kevésbé látványos, de szakmailag rendkívül hasznos és előre mutató idény után. Amellett, hogy Máté a Kiefer Racing versenyzőjeként fő sorozatában, az ADAC NEC Moto3 versenyein is derekasan helytállt, és minden futamban, ahol elindult pontokat is szerzett (átlagosan 5-öt – a szerk.), a tesztmotorozásokon, hazai és nemzetközi versenyeken is masszívan és nagyon gyorsan terelte a 600-as és 1000-es motorokat. Választani tehát tudunk, csak a döntést kell alaposan megfontolnunk.

 

 

Mivel nincs lépéskényszer, erre is lesz idő 2018 tavaszáig, amikor is a már 16 éves Laczkó Máté újabb nagy versenyeken készülhet célja, a Moto GP elérése felé.

 

 

 

 

Munkácsi Imre

Képek: MW Performance