A Magyar Motorsport Szövetség fontosnak tartja adataid védelmét. Az adatkezelésről bővebben az Adatkezelési Szabályzat-ban tájékozódhatsz. Itt a mams.hu oldalunkon HTTP-sütiket használunk, hogy a legjobb élményt nyújthassuk. További információk ide kattintva érhetőel el.
Elfogadom
2019. november 20., szerda
Hírek

Csalódott a Keefer-csapatban, a Moto GP-t már Rossiéknál nézte

Zólyomi Andrea | 2017.07.06, 09:23:00 | Utolsó módosítás: 2017.07.06, 09:23:00

Cimkék:

Nem értek véget Laczkó Máté, a Kiefer–MW Performance Moto3-as versenyzőjének szenvedései az ADAC Northern Europe Cup Német Nagydíjon rendezett versenyén sem. Bár a hétvége blokkcserével kezdődött, az sem hozta meg a remélt megváltást. De azért volt egy kis sikerélmény is!
 
 
Lehetne persze szerencsés előjel, már-már védjegy is ez a blokkcserés történet, hiszen tavaly, a KTM 390RC-vel szinte minden versenyre elvégezték ezt a műveletet, ám míg akkor 20-25 pontokat gyűjtögetett a 15 éves kecskeméti fiatalember, s német bajnok lett, most képtelen előrébb lépni a 10. helynél. És nem azért, mert annyival jobbak a kategórián belüli ellenfelek, hanem mert annyival jobbak a – gépeik. Ez pedig tény.
 
Mint korábban utaltunk rá, a júniusi NEC-es szünetre elhozhatták a Honda NSF250-est, s itthon fel is tették Mohai János műhelyében a próbapadra, és sajnos nem is csalódtak kellemesen, a motor különböző gyújtásbeállításokkal különböző eredményt produkált, de hat lóerőnél közelebb soha nem került egy ilyen, versenyzésre alkalmas erőforrás elvárható teljesítményéhez. Ezt a mérést ismételték meg a Sachsenringen a Kiefer istálló mérőpadján, s állapították meg, hogy – nincs különbség a két mérőpad között. Ekkor következett az ominózus blokkcsere, ami nemhogy javított volna, inkább tovább rontott a helyzeten. A felajánlott erőforrásról a csapatvezető első ránézésre megállapította, hogy az nem más, mint a misanoi, idénynyitó közös tréningen lecserélt darab, amiről kiderült még, hogy azóta érintetlenül pihent a Keefer pótalkatrészei között. Túl sok optimizmusra tehát már az érkezéskor sem volt oka a magyar csapatnak.
 
 
Mint már említettem, a verseny a MotoGP Német Nagydíjának betétfutama volt, egyebek mellett a Red Bull Rookies Cup, és Máté tavalyi sorozatának, az ADAC KTM RC junior bajnoki futamaival együtt, így a sűrű programban tesztelésre, de még csak alaposabb próbára sem volt ideje a csapatnak. Máté így pénteken és szombaton is egy-egy harmincperces időmérő edzésen tesztelhette az „új” blokkot. Az első elment a beállításokra és a pálya belövésére, mert bár tavaly a KTM-es sorozatban már megismerte annak rajzolatát, azóta új, „brutálisan tapadó” burkolatot kapott a ring. Ezt már Mátétól tudjuk, aki nem túl lelkesen, szinte egy szuszra értékelte a versenyt:
 
– Az első időmérő felejtős, hiszen húzni sem igazán mertem a gázt, arra volt jó, hogy bemérjem az új pályát. A szombati, második kvalifikációra megérkezett az eső, aminek én örültem, és készültünk is rá, beszéltem tapasztaltabb versenyzőkkel, például a Kiefer Moto2-es menőjével Dimique Aegetterrel is, tőle tudtam, hogy esőben is szinte ugyanúgy tapad a pálya, mint szárazon. Nekem nagyon bejött, egyébként sem ijedek meg egy kis víztől, s imádkoztam, hogy a versenyen is essen, mert akkor megpróbáltam volna a 12. helynél előrébb nyomulni. Persze, hogy nem esett. A motor viszont szépen fogyott, de ez már csak a versenyen derült ki. A rajt klasszikusan rosszul sikerült, de szerencsére szinte mindenkinek, nálam viszont komoly nehézséget okozott, hogy a célegyenes utáni kanyar egy emelkedőre fut fel. Ott már komoly hátrányba kerültem, ami a harmadik körtől csak fokozódott, onnantól ugyanis rohamosan fogyott a motorból az erő. Kicsit bepánikoltam, bevallom, sőt, ideges lettem, de sikerült lenyugtatni magam, s elkönyveltem, hogy veszíteni valóm már nincs, hozzuk ki így a legtöbbet. Szerencsére összefutottam egy holland és egy cseh versenyzővel, beálltam mögéjük. Néhány körön keresztül kóstolgattuk egymást, előbb megelőztem a csehet, majd a hollandot, akit azután a cseh is befűzött, végül a holland el is esett. Onnantól ketten vívtunk egy jó kis meccset a végéig, bevetettem mindent, amit az agresszív motorozásról eddig összeszedtem, elsősorban persze védekezésben, mert gyengébb volt a gépem, de már elég jól megy a Rossi-féle kivezetéses kanyartechnika, amit Márquez ellen alkalmazott. Persze, hogy tökéletesen menjen, ahhoz motor is kell, de ezzel nem sikerült a végéig feltartani Svobodát, közben a gumim is elfogyott, így az utolsó körben megelőzött... Végül is a verseny izgalmas volt, négy pontot megint összeszedtem, de az egész hétvégére rányomta a bélyegét az a csalódottság, amit a csapattal kapcsolatban érzek. Nagyon egyoldalúnak látom a Moto2 mögötti hátországot, a NEC-es különítményt, ahol a hat versenyzőből mi ketten, a belga Sasha DeVits-el amolyan lesajnált vendégek vagyunk. Verseny közben eszembe jutott az is, amit Stefan Keefer még Essenben, a szerződés aláírásakor mondott, hogy ő elégedett lesz azzal is, ha a tíz közé kerülök. De azt nem mondta, hogy a motort is ehhez adják. Tudom, hogy többre lennék képes, és ezt meg is akarom mutatni, elsősorban Jani bácsinak, aki töretlenül hisz bennem.
 
 
Ez így is van, éppen ezért Mohai János is lépett. Mivel a technika versenyre történő felkészítése szigorúan a Kiefer Racing stábjának a dolga, Stefan Kieferrel, az istálló vezetőjével történt személyes egyeztetés nyomán ígéretet kaptak arra, hogy a legközelebbi, augusztus 6-i brnói futamra (ami ugyancsak a MotoGP betétfutama lesz) Máté egy teljesen új technikára ülhet. S hogy a sűrű versenyprogram ne legyen akadálya a megfelelő felkészülésnek, a versenyt megelőző hétvégén tesztelhetik is az új (mindenesetre egy másik) Honda NSF250-et. Éppen túl a bajnokság felén, öt futam van még hátra, Laczkó Máté jelenleg a NEC mezőnyének 12. helyét foglalja el 28 pontjával. Mivel elég szoros a mezőny, egy jó motorral akár még az első tíz első fele is elérhető...
 
 
Különösen egy olyan talpraesett versenyzőnek, amilyen Máté, akinek akadt azért örömteli kalandja is a GP-hétvégén, ahol ugyebár az az alap, hogymegnézhetik a legnagyobbak versenyét is, egészen közelről. Közvetlen közelről. Hogy ne mondjam, mínusz közelről:
 
– A Yamahánál, Rossziék bokszában néztem végig a GP futamot – számolt be eddigi legnagyobb depóélményéről a 15 éves motorversenyző. Persze alapvetően semmi keresnivalóm nem lett volna ott, de a lelátóra már nem fértem volna fel, hiába volt jegyünk. Felvettem a fapofát, meg persze akkor már be voltam öltözve a GP utáni versenyünkre, és célba vettem a depó bejáratánál posztoló biztonsági embert. Jó nagyot köszöntem, és mondtam, hogy mennék a csapatomhoz. Az őr persze akadékoskodott, valószínűleg nem voltam bent a memóriájában, de előhúztam a telefonom és mondtam, ha nem enged be, hívom a csapatfőnököt. Beengedett, én pedig végigsétáltam a boxok előtt, s mivel már ment a verseny, mindenki a kivetítőket bámulta, nem tűntem fel senkinek. Végül is akárhol megállhattam volna, akárhova bemehettem volna, de én a Yamahánál álltam meg. (Nem is gondoltuk volna egy Rossi-fanról- ugye?) Miután visszarakosgattam sűrűn leeső állam, meghúztam magam egy csendes sarokban és pont a legizgalmas részt velük néztem végig. Fantasztikus hangulat volt, hihetetlenül tudták értékelni, ahogy a versenyzőjük megvédte pozícióját és megszerezte a nagyon fontos pontokat. Rossit még láttam is végén, akkor már kívülről, de Vinalesnél, ahogy beért, lehúzták a box bejáratot. Pedig Rossi előtt ért célba...
 
 
Így járt tehát Máté a Yamahával, s ha szerződésről egyelőre nem is esett szó, ne varrjuk még el teljesen ezt a szálat, mert a mi fiúnk Brnóban újra próbálkozhat. Ahogy elnézzük a Moto GP alakulását, garantáltan több ezer magyar látogat el a hazai pályának számító Brno Circuit-ra. Mátéék versenye ott is a MotoGP után kezdődik.
 
Munkácsi Imre
Fotók: Benító Tóth
Magyar Motorsport Szövetség 2010 © Minden jog fenntartva.