A Magyar Motorsport Szövetség fontosnak tartja adataid védelmét. Az adatkezelésről bővebben az Adatkezelési Szabályzat-ban tájékozódhatsz. Itt a mams.hu oldalunkon HTTP-sütiket használunk, hogy a legjobb élményt nyújthassuk. További információk ide kattintva érhetőel el.
Elfogadom
2019. július 20., szombat
Hírek

Első verseny az új csapatban, továbbra is bizakodva!

Zólyomi Andrea | 2017.05.05, 09:33:00 | Utolsó módosítás: 2017.05.05, 09:33:00

Cimkék:

Négy ponttal, kategóriájában a tizenkettedik helyen fejezte be az április 28-30-i asseni első versenyét Laczkó Máté, az MW Performance tizenöt éves versenyzője. Volt jobb, lesz jobb, a tapasztalatokat elemezni kell, a tanulságokat pedig le kell szűrni.
 
A 2016-os szezon örömteli lezárását követően (német bajnoki cím az ADAC KTM Junior Cup-ban, és 6. hely a KTM mini világbajnokságán) azzal köszöntünk el a Magyar Motorkerékpáros Szakközépiskola (MAMI) első éves tanulójától, hogy aláírta a 2017-es idényre szóló szerződését a német Kiefer Racinggel. A kontraktus a 11 futamból álló ADAC Northern Europa Cup (NEC) Moto3-as versenyein való részvételre szól. Ezt a bajnoki sorozatot standard és GP kategóriában írták ki, a Kiefer csapat hat versenyzővel képviselteti magát a huszonnyolc résztvevős mezőnyben. Ketten a kicsit erősebb GP kategóriában, KTM RC250R-el, Máté pedig három német csapattársával, a 48 lőerős standardban, Honda NSF 250-el. Többek között a tavalyi címvédő   Dirk Geiger, valamint Toni Erhard és a korábban, a Moriwaki sorozatban már megismert Leon Orgis társaságában száll harcba a csapat és persze a saját sikeréért.
 
 
Hogy mi lenne az a siker, amivel ő is, és a mindig reálisan tervező Mohai János, az MW-csapat tulajdonosa is elégedett lenne, azt ezúttal nem volt egyszerű megfogalmazni. Bármennyire örömteli és perspektivikus volt Máté fejlődése, előrelépése szempontjából a Kiefer ajánlata, és bármennyire is megfontoltan hozták meg az akkor legjobb(nak tűnő) döntést, nem számoltak azzal a ténnyel, hogy éppen Máté (biológiai) fejlődése teszi a legnagyobb kérdőjelet a szezon előtti tervezés végére. Magyarul: a fiatalember megnőtt, ami már a szezon végi Red Bull Rookies Cup válogatón is szembe tűnő volt, amikor a lényegesen robosztusabb KTM RC390-ről vissza kellett ülnie az egykori GP 125-ös gépére. Annál pedig csak éppen nagyobb a Moto3-as Honda, így a csapat- és versenytársainál magasabb és nehezebb Laczkó Máté eleve hátrányból indul.
 
 
Kicsivel jobb lenne a helyzet, és kényelmesebb az ülés a Superbike világbajnokság idén elstartoló, ugyancsak a közvetlen utánpótlásnak teret adó Superbike300 versenysorozatban, ahol csak a motorok kisebbek a vb-gépekénél, ám ezeknek a versenyhétvégéknek az időpontjai többször fedik a NEC versenyeit, így ezt a sorozatot legfeljebb szabadkártyásként látogatják meg, egy-két alkalommal.  
 
A Moto3-al kapcsolatos kérdőjeleket az első teszthétvégén sem sikerült kiradírozni a fejekből. Máté ugyan az öt nap alatt sokat motorozott, de igazán csak az SB300-as Kawasakit tudta alaposabban tesztelni, a Honda beállításaival nagyon sok időt kellett eltöltenie a csapatnak, és mire igazán a keze alá simult, addigra – elszállt belőle az erő. Ezzel együtt az idénynyitó edzésen nagyon hasznos tapasztalatot gyűjtöttek, megismerkedtek a még nem ismert csapattársakkal és főleg a műszaki stábnak, a kieferes Heiko Rheinoldnak és Rabi Mártonnak, Máté személyes szerelőjének volt alkalma a közös munkát gyakorolni. Ettől függetlenül a kiefer-racing.com-nak nyilatkozva bizakodóan tekintett a két héttel később esedékes asseni versenyre: „Misano volt az első alkalom, hogy találkozhattam a csapattársakkal és a motorral. Minden simán ment, jól éreztem magam, leszámítva azt egy apróságot, hogy kicsit már kinőttem a Hondát. A köridőim így elsőre megfelelnek, együtt tudtam menni a többiekkel. Azzal a céllal indulok neki a szezonnak, hogy az első öt közé érjek, ha lehet, már az első versenyhétvégén is. Nagyon várom az első erőpróbát, főleg a megfelelő versenygép miatt. "
 
Várakozásaiban azonban csalatkoznia kellett a Kiefer Racing fiatal magyar pilótájának, a versenygépet ugyanis a Misanoban elfogyott régi motorral, ámde egy másik elektronikával kapták vissza. Ismét rutinmunkával kezdődött tehát a futam. A motorcserét követő szabadedzés azonban rövidnek bizonyult a motor tesztelésére, ráadásul mivel ez a Superbike világbajnokság betétfutama volt, számos más versennyel együtt, idő, alkalom sem adódott többet pályára menni. Csak a szombati első időmérő edzésen, amelyen Máté a még mindig vadidegen motorral egy 21. helyre elegendő köridőre volt képes. Nem baj, gondolták, majd a második kvalifikáción faragunk kicsit, és aztán a versenyen… De nem faragtak a második időmérő edzésen sem, mert éppen, hogy Máté bemelegedett volna a lengéscsillapítóból elfolyt az olaj…
 
A másnapi futamra azért sikerült összedrótozni a gépet, de a tesztelésre már nem volt módjuk. Ahogy tudták, szemre-kézre beállították, Máté pedig megpróbált alkalmazkodni járműve hangulatához. Ehhez képest akár bravúrnak is nevezhetnénk a végül megcsípett 12. helyet, de bravúr ide vagy oda, az MW-nél nem okozott kitörő örömöt a négy egység megszerzése. Nem azért, mert nem tisztelik kellő mértékben a versenytársakat, vagy ne tudnák helyén kezelni az új közeg és tavalyi sikerek közötti differenciát, hanem azért, mert nem rajtuk múlott, hogy most „csak ennyire futotta”.
 
 
Tépelődésre azonban nincs idő, a szezon elkezdődött, Mohai János pedig csak előre tekint és újratervez:
 
– Nem vagyunk elkeseredve az eredmény miatt, mint minden újoncnak, nekünk is meg kell szokni az új közeget. Mindenek előtt, csapaton belül határzott érdekérvényesítésre kell törekednünk. Hat versenyző van, mindenki igyekszik kiharcolni magának az optimális feltételeket. Jeleztem az észrevételeimet a Kiefer Racingnek, ők pedig megnyugtattak, hogy a következő versenyig orvosolják a technikai problémákat. Bízom benne, hogy így lesz, és, ha igen, Máté be fogja bizonyítani, hogy komolyan kell vele számolni ebben a sorozatban is!
 
Ezt Laczkó Máté is megerősítette, amikor arra kértük, hogy értékelje a szezonkezdetet, az új csapatot, közeget:
– Misanoban az első teszten nagyon jónak tűnt minden, profi csapat, profi körülmények, zömmel ismert, nagyon jó képességű versenytársak, kifejezetten jól éreztem magam, sokat motorozhattam. Igaz, főleg a 300-as Kawasakival, mert a Moto3-as Hondával sok bajunk akadt, nem csak a hozzám passzoló beállítások miatt, hanem mert a motorral is bajok voltak. Abban maradtunk, hogy Assenben új motorral kapom vissza versenygépet. Nem így történt, nekünk kellett betenni az új motort, ami végül is nem lenne gond, hiszen azért vannak a szerelőink. Az viszont már gond volt, hogy a motort sem a megígért, javított állapotban kaptuk vissza, és az elektronika is vacakolt, nyolcezernél volt benne egy lyuk, egyszeűen elejtetette a fordulatszámot, és csak nagyon nehezen szedte vissza. Jeleztük a problémát, ezt elvitték, hoztak helyette egy másikat, ami valószínűleg egy sima, gyári elektronika lehetett, mert lényegesen gyengébb lett a motor, így sikerült a 21. rajtpozíciót megcsípnem. Akkor jött a második időmérő, amin mindenképpen javítani akartam. Úgy a tizedik perc környékén kimentem a depóba, hogy módosítsunk a beállításokon, s akkor vettük észre, hogy az első teleszkópból folyik az olaj! Jeleztem a vezető szerelőnek, hogy ez van, de az volt a reakció, hogy nem probléma, ezzel most nem tudnak foglalkozni, menjek vissza és fejezzem be az időmérőt... Persze, visszamentem, de javítani nyilván nem tudtam. Na, majd a versenyen, gondoltam, és egész vasárnap a rajtot raktam össze fejben, mert ebben a helyzetben csak egy jó indulással volt esélyem. Sikerült is, a célegyenes végére vagy három sorral előrébb kerültem, aztán még egy kicsit az első kanyaroknál. A hosszú egyenesekben azonban esélyem sem volt, nemhogy a felzárkózásra, örültem, ha a féktávok faragásával tartani tudom a pozíciómat. Főleg úgy, hogy hatodikat már a verseny elejétől nem tudtam kapcsolni, mert ötödikben 12 ezernél elfogyott a fordulat... Egy Moto3-as motornál ez vicc. A Moriwakinál éreztem ilyet utoljára, ahol leszabályozott, húsz lóerővel gyengébb motorokkal mentünk, de szerintem a köridőm még akkor is jobb volt itt Assenben, ami az egyik kedvenc pályám... Nem voltam elégedett a versennyel. Utána beszéltem a csapatvezetővel, Stefan Kieferrel, aki megnyugtatott, hogy nem volt ez rossz, hiszen ez az első évem, az első versenyem ebben a sorozatban, nézzem csak meg a GP-ben osztályt váltókat, az új közegben nekik is vannak gondjaik. Nem mondom, hogy nagyon megnyugodtam volna, mert tudom, hogy több volt bennem. Ezzel együtt próbálom a pozitív tapasztalatokat fölerősíteni: végül is valamennyire közelebb kerültem a motorhoz és felmértem a mezőnyt, a versenytársakat is. A célom nem változott, ott akarok lenni az első ötben. A tűz bennem van, alig várom a következő versenyt, és, ha jó lesz a motorom, akkor ott is leszek!
 
A következő versenyre pedig nem is kell sokat várni az MW Performance fiatal pilótájának, május 19-21-én, az Endurans világbajnoki sorozat oscherslebeni versenyhétvégéjén találkoznak a NEC-pilóták, és mindjárt két futamon gyarapíthatják pontjaikat. Közvetlen sebgyógyításra pedig a hét végén, a Hungaroringen, a Magyar Bajnokságon lesz alkalma Laczkó Máténak.  
 
fotó: MW Performance
Magyar Motorsport Szövetség 2010 © Minden jog fenntartva.