Első szezonját zárta a Hungarian Racing Engineering (HRE) Team  csapata. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a MAMI Szakközépiskola és a Széchenyi István Egyetem által 2019 elején közösen útjára indított versenyszerelő mérnökképzésben résztvevő hallgatók átestek a tűzkeresztségen, sikeresen lezárták első képzésüket. Tegyük hozzá, ebben a formációban, hiszen egyébként a csapat tagjai régóta ismerik egymást és a versenypályák benzingőzös közegét, szinte valamennyien a MAMI motorszerelő képzéséből érkeztek.

 

 

Ahogyan a csapat versenyzője, Laczkó Máté (17) is, aki ezt megelőzően hét éven át a Mohai János vezette MW Performance csapatában edződött és halmozott sikert sikerre, a hazai és külföldi versenypályákon, a magyar bajnoki címektől kezdve a német juniorbajnoki címig. A kapcsolat természetesen nem szakadt meg, a mentor, ahová tudja, most is elkíséri tanítványát, és ha már ott van a boxban, tanácsaival segíti a csapatot is – ha igénylik. Már csak azért is, mert a MAMI-Mohai kapcsolat is évtizedes, nagyjából akkortól datálható, amikor a középiskola 2009-ben belecsapott a versenyrendezésbe és utánpótlás-versenyeztetésbe, 2018-ban pedig már egy félig-meddig együtt, de legalábbis közös motoron abszolvált versenyidényt is maguk mögött hagytak. Az akkor szerzett tapasztalatok döntötték el, hogy a beszűkült hazai és elérhetetlen anyagi megterhelést jelentő külföldi lehetőségekkel szemben ez az egyetlen, valóban a fejlődést szolgáló, az előrelépést is magában hordozó lehetőség maradt a nemzetközi közegben is egyre ismertebb és elismertebb Laczkó Máté számára.

 

 

– Rendkívül örömteli, hogy ez a lehetőség adódott Máté számára, hiszen elért azokba a kategóriákba, amelyekben már igen komoly anyagi megterhelést jelent a versenyzés, ezt én már nem tudtam vállalni – mondja Mohai János, amikor az elmúlt idényt összegzi. – Máténak viszont motoroznia kell, hiszen a nagy álom nem változott, ő vb-menő akar lenni, amihez meg is van a tehetsége és az elszántsága, de figyelembe véve a hazai viszonyokat és anyagi lehetőségeket, magyar csapat tagjaként csak ezzel a teammel van erre esélye. Ez volt a próbaév, Máté és a csapat egy nagyon erős mezőnyű Alpok Adria keretein belül megrendezett Stock1000 Európa Kupán állt helyt. Az idény végén az ötödik helyen zárt, az utolsó négy futamon háromszor is a dobogóra állhatott, visszahódította a magyar bajnoki címet, és a cseh bajnokságban is harmadik lett. Ezek az eredmények magukért beszélnek, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy Máté motorozásban: technikailag és gyorsaságban is nagyot lépett előre. Tavaly vette használatba a Stock 1000-es Suzukit, és amellett, hogy két végigmotorozott idényben egyszer sem „dobta el”, idén 10-30 lóerővel erősebb versenytársakkal küzdött sikeresen – elektronikai csomag nélkül!

 

 

Nemhogy küzdött, de amikor technikai problémák nem hátráltatták rendre meg is szorongatta őket és gyakran került ki győztesen a párviadalokból. Különösen a sorozat végén, Rijekában és Mostban versenyzett élményszámba menően, az OB zárófordulójában, a Slovakiaringen pedig pazar teljesítménnyel, taktikailag is érett motorozással utasította maga mögé a mezőnyt és biztosította be a magyar bajnoki címet.

 

 

– Szerény, de konkrét céljaink voltak az idény elején, először is, hogy álljon össze a motor, azután ezzel menjünk végig a magyar bajnokságban, és nyerjük is meg – tekintett vissza a szezon elejére Máté. – Az Alpok Adriában ugyanakkor az erősen átalakult mezőny miatt – tavaly még a Superbike VB Európa-bajnoki futama volt a verseny, idénre Európa Kupa lett belőle – nem igazán tudtunk tervezni, ott inkább a tapasztalatszerzés volt a cél: menjünk végig minden versenyen, azután oda érünk, ahová érünk. Ma már tudjuk, hogy milyen mezőny gyűlt össze, és azt mondom, hogy ennek ismeretében az elején én is aláírtam volna az ötödik helyet. Ezzel együtt, ha az első négy versenyen nem csak egy-egy futamot sikerül abszolválnom technikai problémák miatt, hanem mind a kettőt, akkor két hellyel előrébb, az év végi összetett dobogóján is végezhettem volna. Nem vagyok elégedetlen, csak mondom, hogy a sansz megvolt, hogy nem tudtuk behúzni, az a csapat és a technika összeszokatlanságán is múlt. Azért merem ezt mondani, mert az MW Performance munkája mellett nekem volt alkalmam betekinteni egészen fiatalon a Moriwaki kupán a Ten Kate istálló hátterébe, majd a Moto3-as Northern Europe Cup versenyein a Kiefer Team munkájába, van viszonyítási alapom. De ebből is tanulnunk kell, ahogy minden versenyen tanultunk is, hiszen az első Európa Kupa futamokon például a legjobb időket tekintve még két-három másodperc különbség volt az élmezőny és köztem, míg a végére, Rijekában és Mostban már alig több, mint fél másodpercre csökkent, ami mindenképpen előrelépés. Nekem is, a csapatnak is. Az elején még arra gondoltam, hogy valahol az első hat utáni csoportban lesz a helyem, az meg sem fordult a fejemben, hogy még idén sikerülhet legyőzni egykori VB menőket, Praseket, vagy a még most is Endurance vb-n versenyző Szkopeket, hogy a végső győztes Bergmannról vagy Filáról ne is beszéljek. De megtörtént, és, ha jövőre is maradunk ebben a mezőnyben, akkor már a dobogó lesz a minimum cél!

 

 

Okkal elégedett az eredménysorral Lévay Károly, a HRE Team csapatfőnöke, a MAMI iskola igazgatója, ám számára legalább ennyire fontos az is, hogy a csapat fejlődjön, elsősorban önmagához képest:

 

 

– Egy hagyományosan vett versenycsapat célja a lehető legjobb versenyző kiválasztása, menedzselése, a versenyző győzelemre segítése. A mi célunk inkább a szerelői, mérnöki háttérmunka oktatása és szervezése. Ehhez nagyon jó tesztpilótákra van szükségünk, olyanokra, akik a pályán élesben tapasztaltakat át tudják adni a hallgatóknak, ezzel segítve az oktatást. Ezért esett a választásunk a saját diákunkra Mátéra, akit 2010 óta ismerünk, mivel akkor kezdett versenyezni a MAMI Kupában. Azért is jött hozzánk, hogy versenyzőként minél többet tudjon a technikáról, ez segíti őt a tesztvezetői képességek fejlesztésében. Meg persze az a sok-sok versenykilométer, amit a pályán tölt, nyilván azért, hogy nyerjen. Ahogyan a mögötte álló csapat is: mi is szeretnénk mindenütt nyerni, elvégre azért vagyunk versenycsapat. Az év eleji nehézkes, sőt késői indulás ellenére az év végére összeállt, jövőre pedig már vérmesebb reményekkel indulhatunk!

Mozgalmas hétvégéje volt a Mugen Race Junior Team csapatának a szezonzáró fordulón Valenciában! Fermin Aldeguer óriási csatában a második helyen végezett a versenyen, amely a bajnokságon az összetett a bronzérmet eredményezte számára. A fő versenyre a csapatból még Filippo Palazzi és Rossi Moor kvalifikálták magukat, előbbi nagy versenyt futott, de sajnos túl gyorsan szeretett volna túl sok embert megelőzni, így kiesett, Rossi pedig egy szinte vezethetetlen motorral teljesítette a futamot. Görbe Soma némi balszerencse után ismét az ETC Series2 versenyen indult el, ám ezúttal bebizonyította, hogy igazán kemény fából faragták és megnyerte a versenyt.

 

 

A Sport&Events Motorsport Academy 14 éves magyar pilótája így értékelt:

 

 

 

Rossi Moornak, a mezőny legfiatalabb szereplőjének komplikált hétvége van a háta mögött:

 

 

 

Stefano Favaro a Sport&Events Motorsport Academy alapítója a helyszínen örült a srácokkal:

 

 

Aki szeretné visszanézni a fiatalok teljesítményét, csütörtökön 18:00-tól a Spíler1TV fogja adni a szezonzáró hétvége összefoglalóját Stefano Favaro és Czollner Gyula közvetítésében.

 

 

 

 

 

 

 

November második hétvégéjén, Nyirádon rendezték meg az idei tereprali bajnokság záró futamát, a Raid of the Championst, amelyen 315 kilométer megtétele után hirdettek kategóriánként bajnokot. Az idei viadal abszolút győztese a side by side kategóriában első helyet szerző lengyel páros, Tadeusz Bialkowski és Dariusz Baskiewicz lett, akik a megrendezett kilenc szakaszból hatban a leggyorsabbnak bizonyultak.

 

 

A side by side kategóriában Bialkowski, Blaskiewicz duó mögött 5 perc 4 másodperces hátránnyal a remekül teljesítő Gyimóti Péter, Kozma Patrik duó végzett, míg a harmadik helyen végül nagy küzdelem után, az utolsó szakaszt megnyerve a lengyel Stocerz, Marton kettős zárt. Negyedik lett a Kéry Szilveszter, Bartha Barbara páros, akik az ötödik Szabó Gergely, Farnadi Ágnes duó előtt.

 

 

 

Az autósok között a győzelmet végül a cseh Porizek, Vaculik kettős szerezte meg, akik 27 perc 08 másodperccel előzték meg a Varga Imre, Toma József párost. A harmadik helyre a lengyel Piec, Marczewski duó jött fel, akik 10 perc 29 másodpercre maradtak el Vargáéktól.

 

A motorosok versenyén a versenyigazgatóság a folyamatosan romló időjárási körülmények miatt törölte az utolsó szakaszt. Ennek megfelelően az idei Raid of the Championst ebben a kategóriában a szlovák Jozef Oprchal nyerte meg. A győztes előnye 43 másodperc a második, szintén szlovák Martin Dobis és 3 perc 33 másodperc a harmadik helyre visszacsúszó korábbi éllovas, szlovák Robert Bodor előtt. A kategória legjobb magyarja Holonics Sándor lett, aki negyedikként zárt.

 

 

 

A hazai tereprali történetében egy magyar versenybe először bekapcsolódó lengyel Dacia Duster ELF Cup is nagy sikerrel zárult, és a résztvevők úgy nyilatkoztak, hogy ez a mostani szereplésük valaminek a kezdete volt. A győzelmet a Brodnicki, Gorecki kettős szerezte meg, az előnyük mindössze 2 másodperc lett a végére a Rzezuchowski, Jermakow, és 7 perc 20 másodperc a Zajac, Ruszel párosok előtt.

 

 

 

Fotó: Raid of the Champions kommunikáció/Pataky Péter

Nem akármilyen 2019-es szezon van Rossi Moor mögött! Ő nyerte meg Amerikában az első Ohavle Talent Cup verenyt, másodiként végzett az Olasz Ohvale GP-0 190 cc kategóriában és legfiatalabbként debütált a spanyol CEV Repsol European Talent Cup-on.

 

 

Azok számára, akik nem igazán követik az utánpótlás bajnokságokat, ezek a a világ legerősebb korosztálybeli sorozatai, és a szint rendkívül magas. Miután Rossi Moor idén világszerte megmutatta tehetségét, alázatát és a benne rejlő potenciált, a Dainese és az AGV úgy döntött, hogy technikai partnerséget köt vele. Ez azt jelenti, hogy 2020-ban ő lesz a legfiatalabb szponzorált versenyzője ezeknek a márkáknak!

 

A Dainese a technikai sportok körében piacvezető, főleg a biztonságosság tekintetében. A márka történelme 1968-ra nyúlik vissza, és olyan igazi motorsport legendákkal dolgoztak, mint például a Giacomo Agostini, de évek óta ők Valentino Rossi technikai partnerei is.

 

Ez egy óriási megtiszteltetés, hogy a Sport&Events Motorsport Academy pilótája felkeltette az érdeklődésüket és a márka bizalmat szavazott neki.

 

- mondta Marco Pastore, a Dainese sportigazgatója.

Stefano Favaro, Rossi Moor motorsport managere elmondta:

„Teljes felelősséggel tartozom Rossi Moor álmainak megvalósításáért. 2017 óta dolgozom vele és mindig meglep engem azzal, mennyire tehetséges és milyen profin viselkedik  csupán 12 évesen. Ugyanakkor a biztonság kulcsfontosságú kérdés, főként amikor gyerekekről és motorsportól beszélünk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Dainese és az AGV, az elsőszámú márkák, amelyek teljes támogatást nyújtanak számunkra, mivel sok MotoGP versenyzővel és igazi bajnokkal dolgoztak együtt. Ez egy nagyon szoros partneri kapcsolat lesz és izgatottan várjuk, hogy részt vehessünk a Dainese új projektjében is, amely kifejeztetetten gyerekek számára készül.”

 

A 12 éves pilóta rendkívül izgatott az együttműködés kapcsán:

Rossi Moor a CEV Repsol European Talent Cup utolsó fordulóján fog először veresenyezni személyre szabott Dainese bőrruhájában! A spanyol bajnokásg záróhétvégéje november 14-én csütörtökön indul majd Valenciában!

 

 

 

Nyugodtan kijelenthető, hogy 2019-ben a H-Moto Team szintet lépett minden tekintetben, hiszen a pályán eddigi talán legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy a csapat főversenyzője, a 18 éves Kovács Bálint megnyerte az IDM Suzuki Cup összetett bajnoki címét. Persze ifjabb csapattársának, Kakuszi Ádámnak sem kell szégyenkeznie az idei szereplése miatt, hiszen a 16 éves motoros egyrészt pontokat szerzett az IDM Supersport 300-as kategóriájában, míg többször is dobogóra állhatott a felnőtt magyar bajnokságban, ahol aztán fél ponttal maradt le összetettben a harmadik, és 2 ponttal a második helyezett mögött.

 

 

 

A H-Moto Team vezetése a pályán elért eredmények után úgy döntött, hogy teljes arculatváltást követően egy modern, dinamikus csapatdizájnra vált, amely Csete Viktor munkájának köszönhetően már el is készült. A váltás mindenképpen szükséges volt, hiszen a szakember véleménye szerint az idő és az eredmények bizony túlhaladták a régit.

 

 

„Egy teljes arculatváltás nagyon komplex feladat, ugyanis egy csapatdizájn esetén szinte mindennek dinamikus, sportos hangulatot kell árasztania, ami ráadásul a modern kor kihívásainak is megfelel. Ebben az esetben a H-Moto volt a fő márka, és az új logóra, amely a H és az M kezdőbetűkből, valamint motorversenyzői csapatról lévén szó, egy fejidomból áll, épül fel minden, ami a dizájnhoz tartozik. Maga az arculat egyébként Bálintra épül, hiszen ő az első számú versenyzője a csapatnak, míg Ádámé még most készül, természetesen a már meglévő elemekhez idomulva” – mondta Csete Viktor.

 

 

Noha a 2019-es szezon véget ért, a csapat természetesen nem dőlt hátra, és a háttérben komoly munka zajlik a jövő évi tervek megvalósítása érdekében, hiszen mindkét versenyzővel, Kovács Bálinttal és Kakuszi Ádámmal komoly szintet szeretnének lépni 2020-ban.