Fantasztikusan szerepelt Kovács Bálint, aki az elmúlt hétvégén élete első 24 órás versenyét teljesítette, ráadásul mindjárt az Endurance-világbajnokság legendás versenyén, a Le Mans-i viadalon. A H-Moto Team 19 éves motorosa – aki idén a Spanyol Superbike Bajnokságban versenyez, és két versenyhétvégét követően összetettben az első helyen áll az Open 1000-es kategóriában – a lengyel Wojcik Racing Team színeiben állhatott rajthoz, mégpedig egy Yamaha YZF-R1 nyergében.

 

 

A tervek szerint igazi világsztárok lettek volna Bálint csapattársai, ám a dél-afrikai Sheridan Morais, aki futamot nyert a Supersport-világbajnokságon, és 2017-ben összetettben a 4. helyen végzett, nem is érkezett meg a legendás pályára, míg a francia Sylvian Barrier a rajtot követően belekeveredett egy tömeges bukásba, azonnal kórházba kellett szállítani, így nem tudta folytatni a száguldást. Így a magyar versenyző a lengyel Artur Wielebskivel kettesben volt kénytelen teljesíteni a távot úgy, hogy az ellenfeleknél hárman válthatták egymást a versenyzők.

 

 

 

A csapat így is teljesítette a távot, sőt, az összetettbeli 29. hely mellett az EWC kategóriában a 10. helyen zárt, ami azt jelenti, hogy Bálinték pontszerzőként zárták a vb-futamot. A 19 éves motoros összesen 500 percet töltött a pályán, ezalatt 1400 kilométert tett meg, ami 11 felmenetelből 335 teljesített körnek felel meg. Nem kevesebb, mint 11 szett gumit fogyasztott el, és a legjobb körideje 1:39.099 volt, ami az egész mezőnyt tekintve a tizedik legjobb idő.

 

 

„Azt hiszem, amit most Bálint letett az asztalra, az igencsak megsüvegelendő teljesítmény. Egy 19 éves fiatalember, aki az egész mezőny legfiatalabb versenyzője volt, úgy kezdte az itteni szereplését, hogy a lengyel csapatfőnök abban reménykedett, képes lesz a 108 százalékos idő megfutására. Nemcsak erre volt képes, hanem arra is, hogy köridejével a legjobb tízbe bekerüljön. Egy alkalommal jött el nála a mélypont, amikor a harmadik szakaszáról visszatért, a motorról is alig bírt leszállni, ám a masszőrök csodát tettek vele, mégpedig annyira, hogy a következő 31 körben volt a leggyorsabb Bálint. Három embernek is hatalmas teljesítmény teljesíteni a 24 órás vb-futamot Le Mansban, ők Arturral ketten megcsinálták. Nem véletlen, hogy a lengyelek már most bejelentették, hogy a szeptemberi, Bol d’Or-ban rendezendő, újabb 24 órás vb-futamon Bálint is ott lesz a csapatukban” – jelentette ki Kelemen Krisztián, a H-Moto Team tulajdonos-csapatfőnöke.

 

 

 

Kovács Bálint természetesen nagyon elfáradt a verseny végére, ráadásul befutóként ő zárta le a csapat szereplését. Nem tagadta, testileg és lelkileg is megviselte a viadal, ám az, hogy sikerült teljesíteniük a versenyt, ráadásul pontszerzőként zártak az EWC-ben, sok mindenért kárpótolja.

 

 

„Azt hiszem, ha itt kezdődik a fáradtság, akkor az brutális érzés, mert így még életemben nem éreztem magam. Sylvian sérülését követően hirtelen az sem volt biztos, hogy folytatni tudjuk, ám végül sikerült befejeznünk a versenyt, ami önmagában hatalmas eredmény. Nagyon profi stáb dolgozott mögöttünk és értünk, akik nemcsak technikailag biztosítottak számunkra mindent, hanem a lelket is tartották bennünk akkor, amikor úgy tűnt, elfogyott az erőnk. A legnagyobb gondot a nyakam jelentette, nem egy olyan eset volt, hogy teljesítve az előírt időt kiálltam a depóba, és amikor leszálltam a motorról meg sem tudtam mozdítani a fejem a nyakam merevsége miatt. Artur az éjszaka nagyon kiborult, és volt egy olyan időszak, amikor már azon tanakodott a csapatvezetés, hogy adjuk fel a versenyt. Ám végül úgy döntöttünk, tartunk egy háromórás pihenőt, mert ha teljesítjük a viadal 75 százalékát, akkor a teljes versenyt is teljesítjük és értékelnek bennünket” – fogalmazott Kovács Bálint, aki Bol d’Or-ban újra rajthoz állhat az Endurance-világbajnokságon.

 

 

Fotó: Mateusz Jagielski

Várva várt hétvége következett soron a terepmotorosok körében, amikor június elején, megrendezésre került az idei év első enduro 3P Transport Kft. névre keresztelt bajnoki fordulója, közös szlovák együttműködéssel lebonyolítva.

 

 

Vágó Norbert # 400, aki régi veterán motoros és jelenleg a gyerekek, utánpótlás karöltője, a szó szoros értelmében óriási fába vágva fejszéjét, vállalta a rendezői szerepet, hogy Nagytarcsán a tavaly már megrendezett Endurocross futam mellett, idén egy két napos Nemzetközi Enduro Bajnokságot tartson meg a Nagytarcsát körülövező területeken.

 

Összeszedett csapatával és a fejében összeálló tervekkel a szépen haladó munka már a versenyrendezés hétvégéje előtt hajszálhíján befejeződni látszott. Igen ám, de amilyen az endurós élete a motorozás során, olyan volt a versenymegrendezéséig vezető út is.

 

 

A kitartásuk azonban meghozta a gyümölcsöt és a tervezett, már meglévő kijelölt nyom átmódosításával sikerre vitték a rendezvényt, így egy rendkívül stresszes időszak után, de lezajlott az enduro bajnokság nyitó fordulója.

 

Ilyen is ritkán fordul elő egy verseny során, de létszám stoppot kellett felállítani, amit 280 főben limitáltak, hiszen nyílt magyar és szlovák bajnokság helyszíneként, hamar betelt a nevezések száma.

 

 

Nagyjából a ~300 fő, 50 – 50 % - os arányban oszlott el, rendkívül erős hazai és szlovák mezőnnyel színesítve. A tavaly már tavaly nagy érdeklődést kiváltó mini enduro kategória idei sorozattá való átalakítása jó pár ifjat a helyszínre vonzott, mellettük pedig Dakaron résztvevők, cross és enduro bajnokok is jelen voltak a hétvégi derbin!

 

Csak, hogy pár nagy nevet említhessek azok közül, akik kiemelkedő teljesítményükkel varázslatossá teszik e csodás sportágat nemzetközi vonalakban is: SK - Stefan Svitko # 1142, SK - Hostynkszy Thomas # 1110, PL – Juszczak Emil # 1152, SK - Strapec Ján # 1054, SK - Strbek Jaroslav # 1122, RO – Gyenes Emanuel # 8, U23 AT - Zierer Kilian # 75 és lehetne még sorolni.

 

 

Magyarok közül szintén tiszteletre méltó teljesítménnyel helytállva az élvonalban a kiemelendő példák: Zsigovits Norbert # 39 a bajnokság első fordulójának abszolút győztes Ridere, a maga szolid stílusában végig motorozta a két napot, akit a most debütáló Liszka Roland # 78 szorongatott meg olykor századra azonos idővel zárva a mért szakaszon, sőt adok – kapokban Norbival, első időket is motorozva mindenkit maga mögé utasított.

 

Őket üldözte, Tádics Dániel # 81, aki igyekezett a kesztyűt felvenni és haladt a nyomukba szintén élete első enduro versenyét teljesítve.

 

 

Nehéz lenne minden versenyzőre kitérni, ezért természetesen dicséret jár az összes kategória résztvevője számára, aki tiszteletét tette a versenyen, új szintre emelve az enduro szakágat és küzdve, de nem törve végig csapatták a versenyt.

Élményben, látványban nem volt hiány! A rendező kiváló depó helyszínt biztosított a versenyzők számára Nagytarcsa szívében a sportpálya melletti részen, innen indult a mezőny is útjára szombat reggel.

 

Gyönyörű hétvége várt mindenkire, az eddig magát nem nagyon mutató nyár, szombatra apait – anyait beleadva, rekord hőmérséklettel nehezítette a pilóták versenyezését a 45km – es körön.

 

Javarészt szárazság jellemezte a pálya vonalát, viszont az erdei szakaszokra betérve, könnyen megfürödhettek azok, akik nem figyeltek oda.

 

 

Semmi sem volt olyan egyszerű, mint, ahogy az elsőnek látszott a gyors vágtázós szakaszok után, az erdő sűrűje közé befurakodva már, igazán a romániai hard enduro versenyre hajazó részekkel találkozhattak a versenyzők, mély saras, helyenként már mocsárrá varázsolt kráterekkel. Fel és lejárók, gyökeres oldalazók tarkították és tették szebbé a kijelölt részeket.

 

Utóbbiak többek számára a felhevült kedélyek közepette okoztak meglepetést. Az óvatlanok és rutintalanabbak akár a motor üléséig elsüllyedve, sárban dagonyázva élvezték ki a terepadottságait, olykor idegen kéz segítségbe vételével.

 

A sportolói szolidaritás több ízben is jelen volt a különböző kategóriákban, ezzel is bizonyítva, hogy az összefogás ereje viszi előrébb szeretet sportunkat! Nyilván nehéz lenne mindenkit kiemelni, de a beszámolót olvasva, biztos többen is magukra fognak ismerni, mindez példaértékű az ő számukról, ahogy a versenyközben megnyilvánultak és bajtársaikkal bántak.

Így, vagy úgy szép számmal gyűjtöttek össze időbüntetést is többen a verseny folyamán, technikai problémából fakadóan, kikéstek az idejükből vagy éppen a pályával gyűlt meg a gondjuk.

 

 

A meleg mellett, a közel 50 km – es teljes kör, két mért szakasszal, amelyet 3 – szor illetve egyes kategóriáknak 2 – szer kellett teljesíteni, okozott némi fejtörést és meglepetést.

 

Már az első nap folyamán nagy csata és a másodpercekért való hajhászás alakult ki. Ez csak tetőzött a második napon, főleg úgy, hogy az éjszaka folyamán az ég is leszakadt, és Pest megye felett átvonuló eső rendkívül megáztatta a terepet sokak örömére.

Minden kérés így teljesüljön, ahogy az eső is megérkezett! Kellett! A porhanyós talaj és a motorosok is kívánták és vágytak rá. Így a vasárnap egy órával előbbi rajtnál, mindenki üde friss megjelenéssel kezdhette a napot.

 

Az esőnek köszönhetően a depotól nem messze található cross mért szakasz talaja szenzációssá vált, és sokkal nagyobb tapadást garantált az áthaladók részére. Az összekötő szakasz viszont rejtett már magában váratlan fordulatokat, sőt egy bizonyos szakaszt le is kellett zárni az etapon, mert a szombati nap során, annyira kimélyítették, hogy az áthaladás azon részén nehézkessé vált.

 

A hosszú távok megtétele után, a pálya vége fele az enduro mért szakaszon kellett bizonyítaniuk a versenyzőknek és reprodukálni az eddigi teljesítményüket. Ez nem minden esetben volt könnyű feladat a szűkős kijelölt mérten, az akácfák között elszáguldva. A magabiztos motorkezelés se minden esetben volt elegendő ahhoz, hogy az ember ne kövessen el hibát, „csodás” másodpercek bezsebelésével.

 

 

Ez be is bizonyosodott, az erdőt végig járva, amerre haladtak a motorosok, látni lehetett, hogy a szűk pálya adottságai, mekkora koncentrációnak tették ki a pilótákat! A kormány és lábtartó magasságában lenyúzott fák kérgei is azt bizonyítják, hogy könnyen közelebbi ismerkedést lehetett folytatni a természet lágy ölével.

 

 

Ami nem öl meg, az megerősít címszóval akár érvelni is lehetne, ezzel fejlesztve mindenkinek motoros képességét, felkészülve a hátralevő futamokra, a bajnokság következő állomásán, augusztusban újra találkozik a mezőny hasonló felállásban, a Parádés Parádon! Azon a helyszínek egyikén, ahol az Enduro GP sztárjai is 2017 – ben megmérkőzhettek már!

 

 

Egy ilyen nemzetközi szintű versenyen, hogy – hogyan alakultak az eredmények, az alábbi linken megtudjátok nézni.

 

Magyar bajnokság eredményei: https://chronomoto.hu/images/stories/pdf/2021/20210605_06_enduro_total_hun.pdf

Szlovák bajnokság eredményei:

 

Fotók: Vadas Mária

Szerző: Brenner Ádám # 29

 

 

Élete nagy lehetősége előtt áll Kovács Bálint, aki egyre többször bizonyítja a tehetségét a legerősebb nemzetközi sorozatokban. A H-Moto Team 19 éves motorosa idén a Spanyol Superbike Bajnokságban versenyez, ahol két versenyhétvégét követően összetettben az első helyen áll az Open 1000-es kategóriában. Ám most visszatér az Endurance-világbajnokság mezőnyébe, és a hétvégén rajthoz állhat álmai versenyén, a Le Mans-i 24 órás viadalon egy Yamaha YZF-R1 nyergében.

És nemcsak rajthoz áll, de akár egy fantasztikus eredményt is elérhet, hiszen egy remek csapatban, világsztárok csapattársaként húzhatja majd a gázt. A lengyel Wojcik Racing Team a legutóbbi vb-szezonban (2019/2020) a negyedik helyen végzett összetettben, második lett a Bol d’Or-ban rendezett EWC-futamon, míg harmadikként zárt a 12 órás estorili viadalon.

 

 

A csapattársak sem akárkik lesznek, így Bálint egy eredményes hétvége mellett sokat tanulhat ezektől a világsztároktól. Például attól a francia Sylvian Barriertől, aki kétszer nyerte meg Superstock 1000-ben a FIM-kupát, vagy éppen Sheridan Morais-tól, aki futamot nyert a Supersport-világbajnokságon, és 2017-ben összetettben a 4. helyen végzett. A lengyel Artur Wielebski-t pedig ismeri Bálint, hiszen az elmúlt héten mindketten teszteltek Mostban, ahol a magyar motoros 1.820 másodperccel jobb köridőt ment, mint Wielebski.

 

 

„Ezért az esélyért dolgoztunk keményen! Sokan vagyunk, akik Bálint mögött azért dolgozunk, hogy ő sikeres legyen, és ez a lehetőség bizonyíték a számunkra, hogy van értelme a munkánknak. Mindenkinek köszönöm, aki segített az eddigiekben, hogy idáig eljussunk! Szakmailag óriási előrelépés mindez Bálintnak, és teljesen nyugodt vagyok, mert tudom, hogy felkészült erre a feladatra is” – jelentette ki Kelemen Krisztián, a H-Moto Team tulajdonos-csapatfőnöke.

 

 

Kovács Bálintnak egyébként lesz ideje megismerkedni a legendás aszfaltcsíkkal, hisz csütörtökön délután 17.30-tól húsz percen keresztül, majd pénteken előbb 11.50-től 12.10-ig, míg éjszaka 21.30-tól 23 óráig tréningezhet a mezőny. Aztán szombaton pedig kezdődik a „tánc”, a 24 órás őrület.

 

 

„Ahogy mondani szokták, a nagy lehetőségek úgy jönnek hirtelen, mint a derült égből a villámcsapás. Mostban teszteltünk, amikor Michael Filla odajött hozzám, és szólt, hogy az EWC-ben szereplő csapatának kell majd egy ember a későbbiekben. Megnéztük a versenynaptáram, és a szeptember 18-19-én Bol d’Or-ban rendezendő futamon rajthoz tudok állni. Majd másnap rám írt, hogy már Le Mans-ban is szükség lenne rám, ráadásul a Superbike kategóriában. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen eredményes istálló, mint a Wojcik Racing Team számít rám, és olyan versenyzők csapattársa lehetek, mint Barrier vagy éppen Morais. Nagyon várom már a hétvégét, hiszen tavaly nem jött össze az indulás, most a sors kárpótol mindenért. Egyelőre csak erre a versenyre koncentrálok, ám a hosszabb távú együttműködés sincs kizárva” – fogalmazott Kovács Bálint, aki hozzátette, ha sikerül megállapodniuk a lengyel csapattal, akkor Bol d’Or-ban vélhetően újra rajthoz állhat az Endurance-világbajnokságon.

 

fotó: H-Moto Team

 

 

A Laller Racing Dakar Team versenyzője pénteki pályabejárása során adott nekünk interjút, ahol a saját bevallása szerint is még csak az egyes szabályok memorizálásánál tartott. Ennek a bizonytalanságnak az Országos Enduro Bajnokság első és második versenynapján már nyomát sem láttuk, hiszen Roland végig magabiztosan, a top 1-2-ben versenyzett, kategóriagyőzelmet aratott, összetettben pedig a második lett:

„Élveztem az új kihívást, voltak izgalmas és kevésbé érdekes szakaszok a kijelölt pályán. Egész hétvégén sikerült kontrolláltan teljesítenem, és a szombati kategória első és az abszolút második helyezésem végül vasárnap is lemásoltam, ami szerintem a szakággal még csak ismerkedőként teljesen rendben van. Még a győzelemre is volt az esélyem, hiszen utólag tudtam meg, hogy vezettem a versenyt, ám mivel többször is majdnem eldobtam a motort, így visszavettem a tempóból. Pechemre, mert így sajnos elfogyott az előnyöm. Összességében tetszett a dolog, szerintem biztosan találkoztok még velem az enduro szakágban is!” - értékelt szerényen a mindössze 16 éves versenyző, aki üstökösként hasít a magyar off-road sport egén.

 

 

Liszka Roland eredménye mellett Horváth Lajos „Laller” csapatvezető sem tudott elmenni, aki szerint a pilóta teljesítményére csak egy szó létezik: A hihetetlen.

 

„Régóta tudom Rolandról, hogy ő egy csiszolatlan gyémánt, akiben óriási potenciál rejlik. Nagyon komoly tervekkel és ambíciókkal érkezett hozzánk, és nem a levegőbe beszélt! Fiatal kora ellenére elképesztő edzésmunkát végez, topon van fizikailag, erős mentálisan, technikás a pályán, és mellé még elszánt is, hiszen folyamatosan fejlődni akar! Már most is rettentően eredményes, de öröm a csapatunknak, és egyben rossz hír az ellenfeleinknek, hogy ez még csak a kezdet. Úgy gondolom, hogy a következő időszak meghatározó alakja lesz ő a magyar off-road motorsportban. Őszintén hiszem, hogy még sok szép eredmény és győzelem vár rá a Laller Racing Dakar Team színeiben!” - áradozott csapata legifjabb versenyzőjéről „Laller”.