A 2017-ben Enduro Gp világbajnoki futamként rendezendő verseny után egy év kihagyással újra otthont adott egy hétvégére Parádfürdő az endurós társadalomnak. A versenyre visszagondolva elfog a deja vu érzés, hiszen hasonló érzéseket keltett ez a verseny, mint amit a sokat emlegetett Vb is okozott.

 

 

A mezőnyt a rendezők a világbajnoki futam 36 km-es nyomvonalának nagy részén vezették végig, amelynek mértszakaszai javarészt, kisebb nagyobb módosításokkal megegyeztettek a vb menőknek 2017-ben kijelölt zárt pályás szakaszaival.

 

Bence #53 segítségével és tapasztalatait kihasználva a szervezők közösen készítették elő a terepet a verseny idejére. A nézők sem maradtak figyelmen kívül, a rendező igyekezett központosítani a versenyt, így a depó mellett elhelyezkedő és települést átszelő patak kövekkel és sziklákkal tarkítva is a pálya egyik látványos része volt, ahol a versenyzők hűsölni tudtak, miközben küzdöttek az elemekkel.

 

 

A mért szakaszokat is úgy alakították ki, hogy könnyen és gyorsan megközelíthetőek legyenek a már megszokott elhelyezkedésű depóból. Ennek megfelelően a nézőknek eleget téve, a motorosok látványos közlekedéssel, itt-ott egy-egy bevállalós ugratással vagy csúszással vigyort csaltak a kilátogatók arcára. A pálya összekötő szakaszai tartogattak meglepetéseket is, köszönhetően a csütörtöki esőzésnek, így a pálya erdei zegzugos részei nagyon sárosak voltak, de a nyílt tempós részeken kemény szikkadt poros talaj fogadta a versenyzőket.

 

 

A nyári hőség ellenére 86-an haladtak át a rajtdobogón és kesztyűs kézzel igyekeztek az akadályokat venni. A pálya nyomvonala és maga az időjárási körülmények, a közel 30 fok közeli hőmérséklet, miközben az embert a vízpartra vágyna, azért a második napra megritkította a versenyzői sereget, ebben közre játszott a szűkös etap idő is, ami nem mindenesetben volt megfelelő pihenő és felkészülési idő a következő körre a versenyzők részére.

 

Mindezek mellé párosul, hogy Bodonynál ketté váló etap szekció, ahol a mezőny két különböző nyomvonalán a harmadosztály könnyített útvonalon, míg 1-2. osztály és veterán más felé haladva, egy sáros mély hasadéknál találhatták magukat. Ez a rész oly mértékben áldozatait szedte, hogy a harmadik körre biztonsági szempontokat figyelembe véve ki is vették a verseny távjából.

 

 

Az idei év Holló Bencének #53 elég vegyesen alakul, de mostanra teljesen felépült a béri versenyen elszenvedett vállsérüléséből. Ez meg is látszott, amelyet az eredménye kifejezetten tükrözött is, hiszen fölényesen nyerte meg a 2 napos ütközetett Gyenes Mani #8 előtt, aki egy rendkívül látványos piruettel a földre kerülve 180-as fokos fordulattal a földről azonnal felpattanva kisebb hátrányt összeszedve, másodikként végzett, majd bezárólag Szatyina Gabi # 48 végzett a harmadik helyen.

 

Ezen a hétvégén Bence duplán diadalmaskodott, egy részt megnyerte a versenyt másrészt hazai pályán sikerült mások részére egy izgalmas verseny hétvégét összehozni a rendező Mad Boyz Motorsport Egyesület és segítőik közreműködésével. Ezzel kellő mennyiségű motivációt szerezve az év hátralevő felében megrendezendő versenyeire.

 

Meglepetést okozott, hogy a harmadosztályban sok új és visszatérő versenyző mutatkozott meg napi licenccel és tette próbára magát a két napos enduro versenyen. Ennek köszönhetően a harmadosztályban érdekes és izgalmas csaták alakultak ki, a bajnokság sorrendjét megváltoztatva, de az első helyen végző Utasi Martint # 858, cseppet sem zavarva zárt, Akács Norbi # 961 visszatérő vetélytársa előtt, akiket napi startengedéllyel Kiss Dávid # 932 követett.

 

 

Röpke másfél hónapos nyári felfrissülés és pihenés után ismét találkozhatunk Cereden, ahol tavaly színvonalas endurocross futamot rendeztek, idénre viszont nagyobb falatba vágva a fejszét, megrendezésre kerül az enduro bajnokság következő futama. Értesüléseim és véleményem szerint motorokat nem otthon hagyni, érdemes lesz felkészülten érkezni, ha egy kis vérpezsdítésre vágysz! Nem lesz egyszerű és könnyű menet.

 

Írta: Brenner Ádám # 29

Fotó: Vadas Marica

 

Ősi hagyományokkal, endurozásra alkalmas és kiváló természeti adottságokkal rendelkező helyszín volt az enduro bajnokság következő állomása Tamásiban. Június első hétvégéjén a nyár megérkezésével egy időben rendezte meg Dravecz Balázs és csapata a bajnokságban szerepet betöltő első enduro versenyt Tamásiban.

 

A rendezőcsapat már bizonyított, hogy alkalmasak színvonalas verseny rendezésére, ez most sem történt másképp, hiszen rengeteg munkával a város és a környékbeli földtulajdonosokkal együttműködve összehoztak egy kellemes hangulatú két napos enduro országos bajnoki futamot.

 

Mindehhez hozzátartozik, hogy az utolsó pillanatokban is sor került pályamódosításokra, mivel a pályát átszelő, ezen a területen kanyargó Koppány nevezetű patak, a beletorkolló ereknek és patakoknak köszönhetően folyóvá alakulva a többszörösére duzzadt, így a rendezőség kénytelen volt egyes helyeken módosítani a nyomvonalon.

 

A változatos, közel 35 km-es nyomvonalon nem szenvedett izgalmakban senki sem hiányt és a nap végére mindenki kellemesen elfáradhatott a napi 3 kör után. Az első körben a mezőny egy része csak tapogatózott, keresték a helyes útvonalat, történtek eltévedések is, de a második körre már javarészt memorizálódott a versenyzőkben az útvonal, így összeszedettebben érkezhettek a mért szakaszokra.

 

A hosszú távon két mért szakaszt jelöltek ki a szervezők, az enduro mért a jól ismert cross pályán és az azt körülövező erdei szakaszon került lebonyolításra, míg a cross mért szakasz, 100%-ban új részen volt kijelölve. Egy elhagyatott bányában letörésekkel és vízmosta árkokkal tarkított pályán kellett a versenyzőknek a lehető legjobban teljesíteniük, amelyet nehezített a pályának a laza löszös talaja is, ahol a szoros versengésben könnyen útjára lehetet engedni a másodperceket.

 

Az etap útvonal rendkívül változatosnak volt mondható, a mély ingoványos lebegő hínaras résztől egészen a meredek fel és lejárókon át a dagonyán túl is, az erdei ösvényeken átvezetett az út a kör végéig, ahol a Koppány folyó partján vágtázott a mezőny.

A depóban a nagy hőség ellenére remek hangulat volt, sokan szívesen mártóztak volna egyet, de erre nem adatott lehetőség, kivéve akkor, ha a lápos mocsaras részen rossz nyomott választva elakadtak a sárban. Szemmel láthatóan ezzel a lehetőséggel élt Szatyina Gabi # 48 is, akinek idejéből kitelt az iszappakolás.

 

Valami történhetett a Gasgasos srácokkal, igaz Unyi Laci # 47 nem iszappakolásban vett részt, hanem rögvest a rajt utáni emelkedőn motorja úgy döntött, a földre ledobva, hogy élvezni kellett volna a napsütést, de gyorsan visszakellett szállnia a motorra, hiszen a pokrócot a depóban hagyta. Mindezek ellenére remek tempót mentek, Gabi a két nap összetettje alapján felállhatott a dobogó második fokára, míg Laci a 8. helyet szerezte meg.

 

A versenyt végül Gyenes Mani # 8 nyerte, aki a megszokott tempójával képest volt ismét diadalmaskodni. Mani és Gabi nyomában Holló Bence # 53 húzta a gázt és remekelt, annak ellenére, hogy a béri enduron elszenvedett vállsérülése után most ült ismételten motoron versenykörülmények között.

 

Az abszolút értékelés tekintetében és másodosztályt megnyerő, egy év kihagyás után visszatérő Hlavacska Lénárd # 463 férkőzött az élbolyba, aki mellett a harmadosztály éllovasa, Utasi Martin # 858 abszolút volt képes a 15. helyen belül motorozni.

 

Az idősebb korosztály számára sem okozott nagyobb gondot a kánikula, szuperveteránok között Tóth László # 200 fölényes előnnyel nyert Buchvald János # 224 és Szabó Ferenc # 213 előtt.

 

A nagy hőség és szárazság rovására lehet írni, hogy a cross pályán sokaknak meggyűlt a baja a mély porhanyós talajjal és okozott motorkezelési problémákat. Voltak olyan versenyzők, akiknek a feljutással akadtak gondjaik, majd megérkezett Pribula Adrián # 864 a hosszú lejáró előtti balos kanyarban, ahol elvesztette az uralmát a lovak felett, de szerencsésen és sérülés nélkül megúszva lerepült motorjáról. Motorja csúnyán összetört, így ő kiállni kényszerült.  

 

A versenyzők úgy érezhették magukat itt a verseny alkalmával, mint anno a népvándorlás idején a különböző nemzetek, annyi különbséggel, hogy most ló helyett motorral érkeztek és keresték a szalagok mentén útjukat, de a verseny lebonyolításával és véghez vitelével az enduro szakágban a jelenlevők történelmet írtak. A jövőben Tolna megyét nem csak a 896-os honfoglalás teszi jelentőssé, hanem a motoros társadalom is. Találkozunk jövőre !

 

Írta: Brenner Ádám # 29

A pécsi endurocross versenyt követően egy hétre rá, június elsején Nagytarcsára látogatott a mezőny. Aki jelen volt, biztosra veheti, hogy egy darabig nem felejti el, a nem feltétlenül eredmény centrikus emléket nyújtó, újdonsültként versenynaptárba bekerülő helyszínt.

 

 

A pályaajánlók során már lehetett látni, hogy a rendezők rendkívül látványos és technikás extrém résszel fogják várni a versenyzőket és a nézőket egyaránt, de ezt még tetőzte az előtte lévő esős napok, csapadék mennyisége is, amely dagonyává változtatta az enduro szakasz egyes részeit.

 

 

Ennek nem kimondottan örültek a versenyzők, voltak, akik ülésig beragadtak, csak a nézők segítségével tudtak a sár fogságából szabadulni, de akadtak olyan versenyzők is, akik kihasználták az enduros előnyeiket és könnyedén teljesítve, előnyre szert téve űzték, hajtották a motorjaikat. Olyan verseny volt, amely nem feltétlenül a gyors pilótáknak kedvezett, ráadásul a nézők ki voltak szolgálva, mivel rengeteg izgalmas szakasz volt.

 

Minden a szokás szerint, napi rutinossággal kezdődött, és elindult az első futamok startja. A pálya nem okozott a mini kategóriának különösebb izgalmakat, viszont a versenyzői létszám az 50 és 65ccm-esek között, 18 fő volt, ami rekordnak és pozitív dolognak számít, a 3. osztályú mezőny létszámával együtt. Így vagy úgy, van kereslet erre a sportágra is, ami azt is jelenti, hogy minden bizonnyal akad utánpótlása a magyar mezőnynek.

 

 

Érdekesség volt, hogy a 85 ccm-essel motorokkal versenyző srácok is már egy bővített nyomvonalon haladtak, erdei részekkel tűzdelve, amelynek köszönhetően fölborultak az eddig megszokott erőviszonyok, így képesek voltak azok is felzárkózni a mezőny elejéhez, akik kevésbé krosszos beállítottságú versenyzők. Az első futamok után a rendezőség úgy gondolta, hogy módosítanak és az Ifi 50 pályára rávezetve versenyeztették tovább a fiatalokat, könnyített körülmények között, így Nikolics Boldizsár #109 első körében szerzett elsőségét, a második futamban Lakatos Máté # 129 győzelme követte.

 

 

Harmadosztályban, ahogy már megszokhattuk Liszka Roli # 678 fölényes győzelemmel és látványos motorozásával ismét elverte a mezőnyt. Utána érkezett a célba két szuperveterán versenyző, abszolút második helyezettként Buchvald János #224, harmadikként pedig Szabó Ferenc # 213, rutinnal a hátuk mögött, a fiatal versenyzőket maguk mögé utasítva.

 

 

A nap zárásként sorra kerülő 2 órás futam magas fokú izgalmakat hozott mindkét részről. A nézők testközelből élhették át a verseny hangulatot, sőt segíthették a sárban elakadt pilótákat. A versenyzők pedig élvezhették a nem mindennapi, nehéznek számító versenypályát, ahol akár vaddisznóhoz hasonló módon, sárpakolásban is kaphattak. Bár az utóbbi kényeztetést a stopperóra nem túl pozitívan honorálta.

 

 

Szőke Márk #795 a viszontagságos pálya viszonyok ellenére is hozta formáját, így elsőként zárta versenyt, a második helyet Szatyina Gábor #48 szerezte meg, őt pedig Déczi Balu #9 követte. Nem várt fordulatokat és helyezéseket produkált a nagytarcsai pálya, végre nem szokványos körülmények között került sor a versengésre, így nem csak a gyors pilóták tudtak jó eredményt elérni, hanem az esetlegesen lassabban haladó, de ügyes technikával rendelkező társaik is büszkélkedhettek és örülhettek, hogy egyáltalán sikeresen célba értek. Akinek itt nem volt kalandja, nem is versenyzett. 

 

 

Annak ellenére, hogy a híres Erzbergrodeoval egy időpontban rendezték meg a nagytarcsai futamot -ahol páran, mint versenyzők voltak jelen, de mellettük sok itthon versenyző társunkkal találkozni lehetett a nézők sorában - népes mezőny gyűlt össze, kik között értékes nyereményeket sorsoltak ki, így abszolút kimondható, hogy sikerült azok részére is mosolyt csalni az arcukra, akik esetlegesen hibát elkövetve nem az elvárt helyezést érték el.

 

Írta : Brenner Ádám # 29

Fotók: Vadas Marica

Május 25-én sok-sok év kihagyás után ismét Pécsre látogatott el az endurocross bajnokság mezőnye. Sokak számára kedvelt helyszíne volt Pécs, az endurosok körébe főleg, mikor még az úgy nevezett medvehagymák földjén kerültek lebonyolításra az endurocross futamok, Istvánaknán. A jelenlegi verseny nem a megszokott helyen került megrendezésre, hanem az ördögároki cross pálya és a hozzá tartozó erdei rész, enduro nyomokkal tarkított erdő adott lehetőséget a megrendezésre.

 

 

A verseny napján gyönyörű napsütéses, kellemesen meleg idő fogadta a résztvevőket, így a több napon keresztül zajló esős időjárásnak, tulajdonképpen a verseny napjára nyoma veszett. A cross pálya ezért nagyon poros és kemény talajúvá vált szombatra, viszont az erdei szakasz igazán jó fogós földes minőségű volt, itt-ott nehezebb feljárókkal, ahol az ügyesebb és jobb fizikumú pilóták tudtak javítani és faragni az idejükön a többiekkel szemben, ez verseny közben jól is látszódott. Ezeken a részeken többek is előnyre tettek szert és előzni voltak képesek.

 

 

A versenyt reggel kezdő Ifi 50 és 65 ccm-ben induló gyerekek indították a versenynapot a szülők nagy izgalmára, majd őket követte a 85 ccm-es kategória versenyzői. A két kategóriában szereplők izgalmas versenyt tudhattak magukénak. Az idei évben apja nyomdokaiba lépve, a Mini kategóriában debütáló ifjabbik Radek Bohuslav #144 is részt vett. Számára nem végződött olyan eredményesen a 2 futam, mint édesapjának, Radeknak #206, akin az edzés hiánya meg sem látszott, gyors stabil motorozásával a 2 órás futamban az abszolút 7. helyen és a veteránok között elsőként érkezett el a kockás zászlóig.

 

 

A legkisebb versenyzőket felváltva követte a 85 ccm-es géposztály, majd az egy órás futam. A 85 ccm-es srácok között kiélezett csata volt az élen, ahol a 9 versenyző közül Lakatos Máté #129, Hateier Botival #120 küzdött rajttól a célig. Őket szorongatta Fülög Gergő #179, viszont a szerencse nem állt mellé és egy szerencsétlen esés következtében, a hűtőidomot leszaggatva teljesítette az első futamát, majd rosszullétre panaszkodva, a következő körére már nem tudott pályára gurulni.

 

Harmadosztályban a fiatal szívós Liszka Roli #678 ismételten nem talált ellenfélre. Ezen a versenyen elmaradt a versengés Técsy Lászlóval #614, aki szintén egy esésnek köszönhetően kiállni kényszerült, így a második helyen Utasi Martin #858 érkezett az abszolút 2. helyre Shercoja nyergében.

 

 

Porban nem szenvedtek hiányt az egy órás futamban részt vevők sem, viszont az 1.-2. osztály versenyzőire a rajttól fogva az erdős rész bejáratáig, közel 1 km-en keresztül kellett bátorsággal és odafigyeléssel a pilótáknak szinte vakon vezetniük a start zászló után.

 

Az összes kategóriát tekintve, 140 fő tette tiszteletét a pécsi versenyen, köztük ismét jelen volt a legnagyobb motoros ikon, Ifjabbik Németh Kornél #108 is, Szőke Márkkal # 795 nagy csatát vívva az abszolút elsőségért. Márk a többiek számára adott némi esélyt az ellógásra, ugyanis a rajt utáni balos kanyar féktávjában sikerült föld anyánkkal közelebbi kapcsolatba kerülnie. Mégpedig a következőképpen történt az eset, amiről ő maga mesélt.

 

 

 

Ettől függetlenül kitartó motorozással, kicsivel több, mint 2 perces lemaradással végzett Kornél mögött a második helyen, majd dobogósként Déczi Balu #9 zárt a Gasgassal. Ábrahám Márk #19 videójában jól látszik a szerencsésen elsült rajt utáni összeakadás, ami után a felzárkózás és a gyors tempó produkálása merész feladatnak bizonyult a por fergetegben.

 

Mögöttük Hertlik Donoven #94 zárt a 4. helyen, aki jelenleg remekül teljesít és halad az E1-es kategória bajnoki címvédése felé, immár zsinórban harmadjára állhat kategóriájának a dobogó legfelső fokára, Szekeres Zsolt #99 előtt. 

 

 

A béri enduro versenyen pórul járt, Fülöp László #431 magára találva, az élen haladók között a 14. helyen végzett, így ő volt a leggyorsabb a 2. osztályos versenyzők közül. Utána a célba érkező másodosztályú versenyző, Silling Balázs #401, akit Majoros Tamás # 573 követett, csupán 10 másodperces lemaradással.

 

Sokan már várták, hogy ismét Pécsen versenyezzenek, hiszen sok szép emlék fűzi ide a mezőnyt, de meglepetésre szolgált sokak számára, hogy sajnos nem a megszokott Istvánakna környéki pálya volt a verseny helyszíne, de ennek ellenére nem okozott csalódást Nádor Tomi #2 és segítőbrigádja, édesapja Nádor Lajos # 215 vezetésével.

 

Az egyszerűnek tűnő pálya sok rutinos versenyző számára okozott meglepetést, az egymást szokatlan módon gyorsan követő körök, teljes koncentrációt igényeltek, pihenésre nem volt nagyon lehetőség a pályán, ennek betudható, hogy több ember behibázott vagy az utolsó körökre már elfáradtak. Ebben valószínűleg közre játszott az időjárási körülmények változása is.

 

 

A nosztalgikus pécsi endurocross verseny a kitartásról szólt, ami egyben egy jó felkészülés volt a következő május végén rendezendő nagytarcsai versenyre is, ahol még több endurós kihívás lesz, látványos épített extrém utcával megfűszerezve. Új helyszínként a pályaismeret hiánya okozhat majd kiélezett csatákat, amely a jelenlegi pontállásbeli sorrendet is felülírhatja. A rendezők nagy erőfeszítésekkel készültek a következő fordulóra, ahol mindenkit várnak, hogy egy jót versenyezhessetek!

 

 

Írta: Brenner Ádám #29

Fotó: Vadas Mária