Nem véletlen a cím, több szempontból is fordulópont érkezett a magyar endurosport életében. Az idei év tavaszán kialakult helyzetből fakadóan július végén sikerült megrendezni a Baltyre Offroadgumi.hu Magyar Enduro bajnokság I-II fordulóját az Igol Kenőanyagok kupáért.

 

 

A tavalyi év sikeréből és a 2017-ben az Enduro Gp-nek is otthont adó Parádfürdőre látogathattunk el, ahol a magyar és szlovák bajnokság keretein belül közel 200 versenyző érkezett a helyszínre. „Talán új szintre jut el és nyeri vissza a régi szép idők emlékeit az endurozás Magyarországon?”

 

A központhoz közeli depó helyek már a pénteki nap folyamán megteltek, a versenyzők java része igyekezett időben érkezni, hogy feltérképezhessék a kijelölt mértszakaszokat. A szervezők körülbelül 37,5 km-es szakaszt jelöltek ki a versenyzők számára, amelyen belül egy enduro és cross speciált kellett teljesíteniük a versenyzőknek szombaton és vasárnap a lehető legjobban, hogy minél jobb pozíciót érjenek el.

 

 

Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy az összekötő szakaszon sem szabadott a gázzal szolidan bánni, feszített tempóban volt érdemes menni, mert a körök közötti pihenő időt így tudták a versenyzők növelni. A rövid idő miatt nagyon sokan büntetést kaptak a nap végén, mert az előírt idejükből kikéstek és nem tudtak időre beérkezni a beíróba.

 

Az első napon a harmadosztálynak és szuperveterán kategóriának 3 kört kellett futniuk a pályán, míg mindenki másnak 4 kört, azaz közel 150 km-t. Vasárnapra a veteránoknak és a 2. osztály körei számát 3-ra redukálták, kivéve az első osztályban induló versenyzőknek volt szükségszerű a négy kört teljesíteni.

 

Köszönhetően az egybevont szlovák-magyar bajnokság versenyhétvégéjének, rengetegen eljöttek, mind versenyzők és nézők egyaránt.

 

 

Látványból abszolút nem volt hiány. Sokan már ismerhették a nyomvonalat, a rajtot elhagyva átrobogott a mezőny a Parádfürdőn, hogy eljussanak az első mért szakaszra, majd onnan visszafelé tartva ismét a városon belül találták magukat a fiúk, végig haladva a nyálkás, mohás kövekkel telitűzdelt csúszós patakmederben. Volt izgalom bőven, kő kövön nem maradt szárazon.

 

Ez a rész volt talán az egyik legösszetettebb és legnehezebb szekciója a távnak, nem véletlen, hogy a nézők java része az árnyékból figyelve élvezte a versenyzők küzdelmét az elemekkel. Voltak, akik úgy gondolták a nyári hőségben megmártóznak (természetesen nem önszántukból J) és felfrissülve folytatják a versenyt.

 

 

 A patakban való élvezeteket, fürdőzést nem mindegyik motor szívlelte, egy rosszul sikerült beleesés közepette, volt, amelyik a vizet is beszívta így igényelt némi szervizelést, így csak ezek után sikerült folytatni a versenyzést pár versenyzőnek.

 

A főút alatti patakmeder még a legjobbakat is megtréfálta, köztük szerepelt Zsigovits Norbi #3 is, aki az első osztály Pro 2-es kategória első helyén végzett a két nap eredménye alapján. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a motornak a vízbe fordulás következtében nem lett baja, így a gyerekkori patakban mártózás élményeket felidézve, felfrissülve tudta folytatni a versenyt. Lehet ebben rejlett a tempójának a titka.

 

Ahogy már a beszámoló elején céloztam a cím többoldalú jelentésére is, az idei első enduro verseny változást hozott Szőke Márk #95 életében is. Márk megtisztelő jelenlétével és motorozási stílusával új színt varázsolt a 2 nap folyamán. Számára teljesen új közegben, új szabályokkal, belevágva az ismeretlenbe, egy új szakágat kipróbálva az első napot megnyerve, de sajnos hátsó fék problémákkal küzdve Zsigo után a Pro2-es kategóriában másodikként ért célba pontosan 2,5 másodperc differenciával. Utánuk magabiztosan a saját tempójában haladó Jäger István #5 fért fel a dobogó harmadik fokára.

 

A verseny egyik hazai versenyzője és főszervezője Holló Bence #53, aki a magyar bajnokság abszolút és Pro 1-es kategória első helyezettje lett, nagy csatát vívott Zsigóval és Márkkal és természetesen a szomszéd országból érkező szlovák élmezőnnyel.

 

 

Megtisztelő dolognak számít, hogy a versenyen részt vett és a szlovák bajnokságot megnyerte a Dakaron is remekelő Svitko Stefan #142, aki kis újból kirázott eleganciával és rutinnal motorozott végig a mért szakaszokon, ezzel elérve a legjobb időket.

 

Rajta kívül természetesen több szlovák élen haladó pilóta is részt vett, így náluk is kiélezett csaták voltak láthatók!

 

A versenypálya szélén és a pályán is jó hangulat volt észrevehető, felettébb látható volt az élvezet a fiúk arcán a nyári meleg ellenére is. Szerencsére az erdő zeg-zúgós tempós részei kellemes temperatúrát adtak, főleg a saras, már-már mocsarasnak mondható rész az erdő mélyén.

 

Mindehhez hozzájárult az is, hogy lelkes szurkolótáborok alakultak ki a kijelölt mért szakaszokon, hajrázva a stopper és versenyző társak ellen küzdő pilótákat.

 

Az aktívan szurkoló nézők a pálya széléről a mért szakaszokon „Apró” örömöt és mosolyt csaltak a bukósisak mögé a versenyzők arcára. Sőt a kilátogató jelenleg nem induló versenyző társaknak sikerült még melegebbé és izgalmasabbá varázsolni a pilóták életét az Ádámkosztümben való szurkolással.

 

Aminek köszönhetően többen a veteránok közül nem számított látvány során ritmuszavarukban pár másodpercet bent hagyva próbáltak a fotócelláig eljutni.

 

Ezt a versenyt is valószínűleg sokan sokáig emlegetni fogják, hisz rengeteg élményt okozott és remélhetőleg még sok éven keresztül vendégül fogja látni az endurós társadalmat, amelyhez minden adott.

 

 

Várjuk a folytatást, amire nem is kell sokat várni, ugyanis 2020.08.15-én ismét rajthoz állnak a versenyzők az ország délebbi részén, mégpedig Tamásiban!

 

A rendezők nagy készülődéssel és kiemelkedő lehetőségekkel várják a versenyzőket, élvezetes lesz, ne hagyjátok ki!

 

1. osztály abszolút: (4+4 kör)
1. Holló Bence #53          1:25:03.69
2. Zsigovits Norbert #3 1:25:31.72
3. Szőke Márk #95           1:25:33.77
4. Jäger István #5             1:30:13.47
5. Brenner Ádám #29     1:32:11.59
6. Kubik Richárd #54       1:33:32.03

 

2. osztály abszolút: (4+3 kör)
1. György Loránd #516   1:19:35.22
2. Utasi Martin #558       1:19:57.53
3. Oroszlán Ádám #514 1:21:46.62
4. Kovács Dávid #512     1:22:17.71
5. Szabó Márkó #446      1:22:23.69
6. Faragó Dávid #414     1:22:52.55

 

3. osztály abszolút: (3+3 kör)
1. Dallos Andor #92         1:12:46.18
2. Szabon Balázs #843    1:13:00.90
3. Vörös Gábor #922       1:13:29.62
4. Lázár Roland #991      1:14:29.01
5. Nyíri Zoltán #718         1:15:23.33
6. ifj. Ott Kornél #968     1:15:24.68

 

Veterán abszolút: (4+3 kör):
1. Bohuslav Radek #206                1:16:32.35
2. Molnár Krisztián #203               1:18:43.56
3. Dési János #244                           1:20:02.29
4. Fülöp László #279                       1:20:50.51
5. Havrán Attila #204                     1:21:43.91
6. Miksi Péter #207                         1:22:45.63

 

Szuperveterán abszolút: (3+3 kör):
1. Buchvald János #224                 1:11:44.62
2. Tóth László #200                         1:12:52.59
3. Majoros Tamás #228                 1:13:29.81
4. Szabó Ferenc #213                     1:16:01.54
5. Horváth János #219                   1:28:58.88
6. Péti Zoltán #220                          2:03:57.48

 

Fotók: Vadas Mária
Írta: Brenner Ádám #29

Július 4.-vel újult erővel ismét megindult a magyar CL4 Offroad Motoros Iskola Endurocross bajnokság kupasorozata az elmúlt hosszas kihagyás után. Sokunkat bizonyára megviselt a pár hónapos kényszerpihenő és a nem megszokott életbeli helyzet, ám ez cseppet sem gátolt meg senkit, hogy újra nyeregbe pattanjon és részt vegyen az idei évünk Endurocross bajnokság 2. állomásán.

Kicsit olyan érzések keringtek bennem, mintha valóban most kezdődne a versenyszezon, igaz a nyár kánikulája mást igazolt. Versenyzők- nézők egyaránt várták már, hogy folytatódjon a versenyszezon, erre pedig remek alkalmat biztosított 2 év kihagyás után a visszatérő szandaváraljai helyszín.

 

 

Remek adottságokkal rendelkező helyszín és nyomvonal várta az ide látogatókat, amely mellé a festői környezet párosult. Jómagam és pár versenyző társaságában sikerült feltérképezni a versenypályát már pénteken a kora esti órákban így a szombati versenynapon kevesebb meglepetést érhetett bennünket a porfelhő árnyékában.

 

Ahogy az várható volt a jelenlegi időjárási viszonyoknak köszönhetően szárazságra lehetett számítani, ez nem is volt másképp, kicsit hasonlóan érezhettünk magunkat, mint a magyar csapat pár évvel ezelőtt a szardíniai hatnaposon. Szárazság, por, gyökeres feljárok az erdőben és beton keményre kijárt féktávok jellemezték a pályát.

 

 

A technikás erdei rész igazán tempósra sikerült, régi és új nyomok kialakításának keverékével, amelyhez párosult a már évek megszokott változatlan extrém akadálysor és a cross pálya.

 

Sajnos a cross pálya minősége elmaradt a vártól, az előkészítés illetve a locsolás hiánya, ami az előző évek során is problémát okozott, most is óriási por kavalkádot vonzott magával, szerencsére az elmúlt tragikus időszakot követően, most nem történt baleset, ami véleményem szerint betudható a versenyzők helyes és megfontolt magatartásának.

 

 

Személy szerint nagyon jó érzéssel töltött el, hogy rengeteg néző látogatott ki a helyszínre, a pálya teljes egészében mindenhol akadtak lelkes szurkolók, akik kisebb-nagyobb mértékben biztatták a versenyzőket. Így a rekkenő meleg ellenére is, de öröm volt versenyezni, úgy gondolom szükség is volt rá és jól esett az a plusz, amit a szurkolással adtak a versenyzőknek.

 

Az előnevezési lista alapján lehetett már látni, hogy körülbelül hány versenyzőre lehet számítani, sajnos az élmezőnyből rengetegen hiányoztak, viszont ennek dacára sok-sok új arccal és új motorossal lehetett találkozni, nem beszélve a rég nem látott, de annál jobban teljesítő pilótákról.

 

Itt szeretném megemlíteni Csorba Ákost #288, újra láthattunk egy régebbi KTM nyergében, aki sok-sok idő elteltével mit sem vesztett a tempójából, gyakorlatilag, olyan mértékben motorozta ki a motorját, hogy a második futamból már kiállni kényszerült, ugyanis az első fogaskerékről eltűntek a fogak, így a futamot fél távtól már nem tudta folytatni.

Igazán megterhelő és nehéz versenyen vagyunk túl, a verseny végén a mosoly nem mindenkinél volt őszinte és az elfáradás nyomai is észlelhetők voltak. A verseny végét kivárva a díjátadásnál sokan maradtak, közben a büfében pihenésre térő versenyzőktől érdeklődtek a kilátogató nézők, hogy mégis milyen volt a verseny, hogy sikerült. Ezek az apró momentumok mindenkinek jól estek, így a napvégére nagyon jó szájízzel indulhattunk haza.

 

 

A versenymenetrendje az eddig megszokott két órás futam kétszer egy órára bontását tekintve nem változott. Kora reggel felbőgtek a legkisebb kategóriában indulok motorjai, rajtrácsra felsorakozva elrajtoltak.

 

Az ifi 50/65 ccm3-ös kategória abszolút győztese a mindkét futamot megnyerő Horváth Zsombor #199 lett, míg az első futamban 65 ccm3-es versenyzők közé beférkőző Bohuslav Radek jun. #144 nyerte az 50 ccm3-es kategóriát, viszont a második futamban jobban teljesítő ifj. Vágó Norbert #150 jött ki győztesül.

 

A verseny napja nagyon pörgős volt, csak annyit lehetett érzékelni belőle, hogy a futamok váltják egymást, miközben a nézők folyamatosan érkeztek, időközben pedig a versenyzők készülődtek, hogy rajthoz állhassanak.

 

Az legfiatalabb harcosokat követték a 85 ccm3-es kategóriában indulók, ahol változatos helytállással élvezetes versenyzést láthattunk. Az első futamban üdén ébredő Demény Kristófot #118 intették le elsőnek, míg a másodikban Kolmont Máté #108 a Mad Boyz egyesület ifjú versenyzője diadalmaskodott. Csupán a véletlen fintora, hogy a két versenyző ugyanabban a felállásban 1. illetve 4. helyen értek célba, csak felváltva a 2 futamot követően.

 

Az ifik futama között elrajtoló egy órás futamban nincs megállás, a szuperveteránok kirobbanó formában ismételten diadalmaskodtak a fiatalok előtt. Igaz a mostani versenyt az idei évben szuperveterán kategóriába igazoló Majoros Tamás #228 nyerte a legkitartóbb versenyzőnk, Buchvald Jani bácsi #224 előtt, akinek a jóból sosem elég, hisz most is minden futamon részt vett és indult az eddig 2 órás futam különvett 1-1 órás parádéján is.

 

Azért nem volt ennyire egyszerű dolguk, hiszen tavaly még az ifi 85-ben versenyző Lakatos Máté #629 és Zábrádi Tamás #656 a nyakukon loholva, látványos motorozással mondhatni lő távon belül motoroztak és zártak abszolút 3. és 4. helyen.

 

Végül az idei évtől kétszer 1 órásra bontott 1.-2. osztály és veterán kategória is ebéd után megkezdte a versenyzést. Csalóka, de bátran kimondhatjuk, hogy közel 3 órát sikerült a fiúknak motorozni, a leggyorsabbak közel 17-19 kört teljesítettek a felvezető körrel együtt összesen. Nem aprózták el, nagyon kemény és szoros csatát vívtak a Pro 1. és Pro 2. kategória versenyzői nem adták könnyen a helyezéseket.

 

Az embert próbáló versenyen sokuknak kalandosra sikerült a verseny az erdei részen lévő laza talajon illetve a beton kemény porhanyós felületen nem mindig sikerült úgy fordulni, ahogy azt a versenyző eltervezte.

 

 

Idén az első osztályban debütáló Bezdány Béla #55 is hasonlóan járt, az erdei részen levő egyik tempós jobbos kanyarban, túlcsúszva a pálya széléről kellett, hogy kitolva a motorját a bokor alól folytatni tudja a versenyzést.

 

Hisz ez nem is csoda, mivel már az első futam vészesen elfogyasztotta a gumikat a motorokról, amely még kevesebb tapadást biztosított a következő körökre.

 

A 2020-as idényben új motorra átnyergelő Szőke Márk #95 óriásit motorozva megnyerte a Shercoval mindkét futamot utána érkezett másodiknak és harmadiknak a két futamban felváltva Hertlik Donoven #94 majd Bohuslav Radek #206.

 

Érdekes ez a jelenlegi felállás, hogy az eddig megszokott két órás futam helyett, az idei szezonban kétszer kell 1-1 órát teljesíteni, amely jól mutatja, dupla rajttal, dupla izgalmakkal, a második egy órás futamra magához képest mindenki gyorsul és kiélezett versenyben lesz része a versenyzőknek, ezenfelül dupla esély a jobb illetve hátrányosabb pozíció elérésére.

 

Míg a harmadosztályú futamban 7 kört tudott teljesíteni a mezőny javarésze, addig a felsőbb kategóriában 8 illetve második neki futásra már 9 kört futott az első élmezőnybeli 9 versenyző. Ezek az adatok jól szemléltetik a teljesítmény és sebességbeli differenciát.

 

Ettől függetlenül úgy gondolom ezen a versenyen nem a stopperórával kellett a legjobban megküzdeni, hanem a nagy porral és a meleg párás időjárási viszonyokkal.

 

Abszolút pozitívuma versenynek, hogy a péntek esti és a szombati napi jó hangulatért a rendező által szervezett dj volt a felelős, amely mellett a büfében finom ételekkel várták a kilátogatókat.

 

 

Ezután az Endurocross bajnokságban „nyári” szünet várható, de nem maradunk verseny nélkül, ugyanis, megjegyzem augusztus 1.-jén Parádon elrajtol az Enduro bajnoksága is, majd azt követően augusztus 15-én Tamásiban fogunk tudni újra együtt versenyezni. Két különböző helyszín, abszolút eltérő talajtípusok, kiszámíthatatlan időjárási viszonyok, ezért minden motoros számára a megjelenés kötelező.