A hosszas nyári szünet után nagy elánnal várta a hazai endurocross mezőnye ezt a hétvégét, hogy a nyári pihenő után újból megmérkőzhessenek. Az időjárás túltett mindenen és könnyedén elfelejtette a versenyzőkkel az elmúlt hetekben megtapasztalt nyári kánikulát.

 

 

Nem történt ez másként, megkezdődött a szombati versengés, szokás szerint a mini, majd az őket követő ifi futam volt porondon száraz körülmények között. Az első és második ifi futam között, nagyot hajrázott a harmadosztály mezőnye is, szintén eső mentesen, de már javában lógott az eső lába.

 

A harmadosztály mezőnyében Molnár Bence # 759 Gasgassal végzett abszolút elsőként, a sok-sok versenyt megjárt szuperveterán Buchvald Jani”bácsi” # 224 és Tóth Laci”bácsi” # 200 előtt.

 

Miután lezajlott az egy órás és az ifik második futama megérkezett a beígért égi áldás. Hozzátartozik, hogy ígérték is az esőt a mai nap folyamán, de mindenki bízott benne, hogy a késői órákban csak a futamok végén érkezik meg. A valóságban nem így történt, az ifi futam végén megérkezett, ezzel teljes mértékben átszabta az elképzelt gondolatmenetet. Ízig-vérig ádáz csatát kellett vívniuk a természet adta lehetőségekkel a versenyzőknek, de ennyire ne is rohanjunk előre.

 

 

Először is, emlékeim szerint a 2016-ban rendezendő ec után, 3 év elteltével tért vissza ismét Bérre a mezőny. Tudniillik ez a helyszín maga a paradicsom, igazi endurós vonásokat rejt magában. A természeti lehetőségeket, patak meder, sziklás feljárók, természeti nehézségek mellett a rendező megújult nyomvonallal és új extrém akadálysorral várta az ideérkezőket. Fektetett gumisor, kőágy, illetve vasúti talpfa és dupla konténer felhasználásával alakítottak ki látványos pályaszakaszt, amely mellé biztosítottak egy hosszabb elkerülőt is, amelyet a 2 órás futamban gyakorlatilag a felvezető kör után mindenki használni kényszerült.

 

A nedves körülmények annyira átszabták a porondra szánt játszmát, hogy a 2 órás futamot idő előtt, a verseny 75%-nál le is intették. Ugyanis történt ez meg az….

 

Megváltoztak az erőviszonyok, a pálya teljes mértékben kőkemény endurós nyommá alakult, így az amúgy sem túl népes mezőny megtizedelődött. Voltak, akik mások segítségével tudták abszolválni a pálya nehezebb szakaszait, akadtak olyanok is, akik egy-két kör után feladni kényszerültek a versenyt. Ami nem is csoda, hiszen a sártól nehezen forgó kerekek is megnehezítették a pályán való közlekedést.

 

 

Ettől is szép ez a sportág, ennek köszönhetően a bajnokság állása két futammal a szezon vége előtt még nem eldőlt és a jelenlegi eredményeknek köszönhetően változhattak a pontállásbeli erőviszonyok is. A két órás futamot abszolútban Radek Bohuslav # 206 nyerte, utána érkezett nem mindennapos teljesítménnyel Jánosi René # 31, majd a dobogó legalsó fokát pedig a rajtban eleső Szőke Márk #7 95 foglalta el.

 

Sokak számára nem úgy sült el ez a hétvége, ahogy tervezték viszont a Bohuslav család büszkén távozhatott a helyszínről, ugyanis az ifjabbik Bohuslav, Radecek # 144 apja nyomdokait követve, ifj. Vágó Norbert #150 előtt diadalmaskodott és megnyerte a Mini kategóriát.

 

Az 85 ccm-es kategóriában a Lakatos fivéreket megelőzve Hateier Botond # 120 szerezte meg a győzelmet mindkét futamban. Ebben a futamban történt egy szerencsétlen esés is, aminek a kimenetele szerencsésen végződött, de óva intő a jövőben. Ifjabbik Kutics Attila # 153, aki két másik versenyző társával való versengés közepette elugratás közben keresztbe leérkezve a földre került, és a mögötte érkező versenyző sajnálatos módon áthajtott a fején, ami következtében eltört a sisakja és koordinációs problémát szenvedett, így a második futamot ő sem tudta teljesíteni. Viszont vannak a jó barátok, Lakatos Máté # # 129 beérve őt, megállt és azonnal segítséget kért a részére.

 

A versenybeszámoló mellett fontos azt is megemlíteni, hogy a szombati napot vegyes érzelmekkel zárhatták a kilátogatók, ugyanis pár nappal ezelőtt ismét eltávozott közülünk az egyik versenyzőtársunk, 46 éves korában Balogh Tibor a Karancs MSE versenyzője, az ő tiszteletére az egy órás futam előtt tartottak megemlékezést. Isten nyugosztalja.

 

 

A szomorú hírt a két órás futam előtt pedig egy örömteli esemény váltotta fel, mégpedig Halőrünk, azaz Apró Péter # 227 a lehető legmegfelelőbb időben ünnepelhette az 50. születésnapját. Hiszen akkor kell ünnepelni, mikor a legjobban esik, ez a gyakorlatban is megvalósulni látszott!

 

 

A béri verseny talán jobban kedvezett az endurósoknak, viszont a bajnokság következő állomása szeptember 21-én, Kiskunfélegyházán várja a versenyezni vágyókat. Ezek után kicsit crossosabbra vesszük a figurát. 

 

Írta: Brenner Ádám # 29

fotó: Vadas Mária

 

 

A 2017-ben Enduro Gp világbajnoki futamként rendezendő verseny után egy év kihagyással újra otthont adott egy hétvégére Parádfürdő az endurós társadalomnak. A versenyre visszagondolva elfog a deja vu érzés, hiszen hasonló érzéseket keltett ez a verseny, mint amit a sokat emlegetett Vb is okozott.

 

 

A mezőnyt a rendezők a világbajnoki futam 36 km-es nyomvonalának nagy részén vezették végig, amelynek mértszakaszai javarészt, kisebb nagyobb módosításokkal megegyeztettek a vb menőknek 2017-ben kijelölt zárt pályás szakaszaival.

 

Bence #53 segítségével és tapasztalatait kihasználva a szervezők közösen készítették elő a terepet a verseny idejére. A nézők sem maradtak figyelmen kívül, a rendező igyekezett központosítani a versenyt, így a depó mellett elhelyezkedő és települést átszelő patak kövekkel és sziklákkal tarkítva is a pálya egyik látványos része volt, ahol a versenyzők hűsölni tudtak, miközben küzdöttek az elemekkel.

 

 

A mért szakaszokat is úgy alakították ki, hogy könnyen és gyorsan megközelíthetőek legyenek a már megszokott elhelyezkedésű depóból. Ennek megfelelően a nézőknek eleget téve, a motorosok látványos közlekedéssel, itt-ott egy-egy bevállalós ugratással vagy csúszással vigyort csaltak a kilátogatók arcára. A pálya összekötő szakaszai tartogattak meglepetéseket is, köszönhetően a csütörtöki esőzésnek, így a pálya erdei zegzugos részei nagyon sárosak voltak, de a nyílt tempós részeken kemény szikkadt poros talaj fogadta a versenyzőket.

 

 

A nyári hőség ellenére 86-an haladtak át a rajtdobogón és kesztyűs kézzel igyekeztek az akadályokat venni. A pálya nyomvonala és maga az időjárási körülmények, a közel 30 fok közeli hőmérséklet, miközben az embert a vízpartra vágyna, azért a második napra megritkította a versenyzői sereget, ebben közre játszott a szűkös etap idő is, ami nem mindenesetben volt megfelelő pihenő és felkészülési idő a következő körre a versenyzők részére.

 

Mindezek mellé párosul, hogy Bodonynál ketté váló etap szekció, ahol a mezőny két különböző nyomvonalán a harmadosztály könnyített útvonalon, míg 1-2. osztály és veterán más felé haladva, egy sáros mély hasadéknál találhatták magukat. Ez a rész oly mértékben áldozatait szedte, hogy a harmadik körre biztonsági szempontokat figyelembe véve ki is vették a verseny távjából.

 

 

Az idei év Holló Bencének #53 elég vegyesen alakul, de mostanra teljesen felépült a béri versenyen elszenvedett vállsérüléséből. Ez meg is látszott, amelyet az eredménye kifejezetten tükrözött is, hiszen fölényesen nyerte meg a 2 napos ütközetett Gyenes Mani #8 előtt, aki egy rendkívül látványos piruettel a földre kerülve 180-as fokos fordulattal a földről azonnal felpattanva kisebb hátrányt összeszedve, másodikként végzett, majd bezárólag Szatyina Gabi # 48 végzett a harmadik helyen.

 

Ezen a hétvégén Bence duplán diadalmaskodott, egy részt megnyerte a versenyt másrészt hazai pályán sikerült mások részére egy izgalmas verseny hétvégét összehozni a rendező Mad Boyz Motorsport Egyesület és segítőik közreműködésével. Ezzel kellő mennyiségű motivációt szerezve az év hátralevő felében megrendezendő versenyeire.

 

Meglepetést okozott, hogy a harmadosztályban sok új és visszatérő versenyző mutatkozott meg napi licenccel és tette próbára magát a két napos enduro versenyen. Ennek köszönhetően a harmadosztályban érdekes és izgalmas csaták alakultak ki, a bajnokság sorrendjét megváltoztatva, de az első helyen végző Utasi Martint # 858, cseppet sem zavarva zárt, Akács Norbi # 961 visszatérő vetélytársa előtt, akiket napi startengedéllyel Kiss Dávid # 932 követett.

 

 

Röpke másfél hónapos nyári felfrissülés és pihenés után ismét találkozhatunk Cereden, ahol tavaly színvonalas endurocross futamot rendeztek, idénre viszont nagyobb falatba vágva a fejszét, megrendezésre kerül az enduro bajnokság következő futama. Értesüléseim és véleményem szerint motorokat nem otthon hagyni, érdemes lesz felkészülten érkezni, ha egy kis vérpezsdítésre vágysz! Nem lesz egyszerű és könnyű menet.

 

Írta: Brenner Ádám # 29

Fotó: Vadas Marica

 

Ősi hagyományokkal, endurozásra alkalmas és kiváló természeti adottságokkal rendelkező helyszín volt az enduro bajnokság következő állomása Tamásiban. Június első hétvégéjén a nyár megérkezésével egy időben rendezte meg Dravecz Balázs és csapata a bajnokságban szerepet betöltő első enduro versenyt Tamásiban.

 

A rendezőcsapat már bizonyított, hogy alkalmasak színvonalas verseny rendezésére, ez most sem történt másképp, hiszen rengeteg munkával a város és a környékbeli földtulajdonosokkal együttműködve összehoztak egy kellemes hangulatú két napos enduro országos bajnoki futamot.

 

Mindehhez hozzátartozik, hogy az utolsó pillanatokban is sor került pályamódosításokra, mivel a pályát átszelő, ezen a területen kanyargó Koppány nevezetű patak, a beletorkolló ereknek és patakoknak köszönhetően folyóvá alakulva a többszörösére duzzadt, így a rendezőség kénytelen volt egyes helyeken módosítani a nyomvonalon.

 

A változatos, közel 35 km-es nyomvonalon nem szenvedett izgalmakban senki sem hiányt és a nap végére mindenki kellemesen elfáradhatott a napi 3 kör után. Az első körben a mezőny egy része csak tapogatózott, keresték a helyes útvonalat, történtek eltévedések is, de a második körre már javarészt memorizálódott a versenyzőkben az útvonal, így összeszedettebben érkezhettek a mért szakaszokra.

 

A hosszú távon két mért szakaszt jelöltek ki a szervezők, az enduro mért a jól ismert cross pályán és az azt körülövező erdei szakaszon került lebonyolításra, míg a cross mért szakasz, 100%-ban új részen volt kijelölve. Egy elhagyatott bányában letörésekkel és vízmosta árkokkal tarkított pályán kellett a versenyzőknek a lehető legjobban teljesíteniük, amelyet nehezített a pályának a laza löszös talaja is, ahol a szoros versengésben könnyen útjára lehetet engedni a másodperceket.

 

Az etap útvonal rendkívül változatosnak volt mondható, a mély ingoványos lebegő hínaras résztől egészen a meredek fel és lejárókon át a dagonyán túl is, az erdei ösvényeken átvezetett az út a kör végéig, ahol a Koppány folyó partján vágtázott a mezőny.

A depóban a nagy hőség ellenére remek hangulat volt, sokan szívesen mártóztak volna egyet, de erre nem adatott lehetőség, kivéve akkor, ha a lápos mocsaras részen rossz nyomott választva elakadtak a sárban. Szemmel láthatóan ezzel a lehetőséggel élt Szatyina Gabi # 48 is, akinek idejéből kitelt az iszappakolás.

 

Valami történhetett a Gasgasos srácokkal, igaz Unyi Laci # 47 nem iszappakolásban vett részt, hanem rögvest a rajt utáni emelkedőn motorja úgy döntött, a földre ledobva, hogy élvezni kellett volna a napsütést, de gyorsan visszakellett szállnia a motorra, hiszen a pokrócot a depóban hagyta. Mindezek ellenére remek tempót mentek, Gabi a két nap összetettje alapján felállhatott a dobogó második fokára, míg Laci a 8. helyet szerezte meg.

 

A versenyt végül Gyenes Mani # 8 nyerte, aki a megszokott tempójával képest volt ismét diadalmaskodni. Mani és Gabi nyomában Holló Bence # 53 húzta a gázt és remekelt, annak ellenére, hogy a béri enduron elszenvedett vállsérülése után most ült ismételten motoron versenykörülmények között.

 

Az abszolút értékelés tekintetében és másodosztályt megnyerő, egy év kihagyás után visszatérő Hlavacska Lénárd # 463 férkőzött az élbolyba, aki mellett a harmadosztály éllovasa, Utasi Martin # 858 abszolút volt képes a 15. helyen belül motorozni.

 

Az idősebb korosztály számára sem okozott nagyobb gondot a kánikula, szuperveteránok között Tóth László # 200 fölényes előnnyel nyert Buchvald János # 224 és Szabó Ferenc # 213 előtt.

 

A nagy hőség és szárazság rovására lehet írni, hogy a cross pályán sokaknak meggyűlt a baja a mély porhanyós talajjal és okozott motorkezelési problémákat. Voltak olyan versenyzők, akiknek a feljutással akadtak gondjaik, majd megérkezett Pribula Adrián # 864 a hosszú lejáró előtti balos kanyarban, ahol elvesztette az uralmát a lovak felett, de szerencsésen és sérülés nélkül megúszva lerepült motorjáról. Motorja csúnyán összetört, így ő kiállni kényszerült.  

 

A versenyzők úgy érezhették magukat itt a verseny alkalmával, mint anno a népvándorlás idején a különböző nemzetek, annyi különbséggel, hogy most ló helyett motorral érkeztek és keresték a szalagok mentén útjukat, de a verseny lebonyolításával és véghez vitelével az enduro szakágban a jelenlevők történelmet írtak. A jövőben Tolna megyét nem csak a 896-os honfoglalás teszi jelentőssé, hanem a motoros társadalom is. Találkozunk jövőre !

 

Írta: Brenner Ádám # 29

A pécsi endurocross versenyt követően egy hétre rá, június elsején Nagytarcsára látogatott a mezőny. Aki jelen volt, biztosra veheti, hogy egy darabig nem felejti el, a nem feltétlenül eredmény centrikus emléket nyújtó, újdonsültként versenynaptárba bekerülő helyszínt.

 

 

A pályaajánlók során már lehetett látni, hogy a rendezők rendkívül látványos és technikás extrém résszel fogják várni a versenyzőket és a nézőket egyaránt, de ezt még tetőzte az előtte lévő esős napok, csapadék mennyisége is, amely dagonyává változtatta az enduro szakasz egyes részeit.

 

 

Ennek nem kimondottan örültek a versenyzők, voltak, akik ülésig beragadtak, csak a nézők segítségével tudtak a sár fogságából szabadulni, de akadtak olyan versenyzők is, akik kihasználták az enduros előnyeiket és könnyedén teljesítve, előnyre szert téve űzték, hajtották a motorjaikat. Olyan verseny volt, amely nem feltétlenül a gyors pilótáknak kedvezett, ráadásul a nézők ki voltak szolgálva, mivel rengeteg izgalmas szakasz volt.

 

Minden a szokás szerint, napi rutinossággal kezdődött, és elindult az első futamok startja. A pálya nem okozott a mini kategóriának különösebb izgalmakat, viszont a versenyzői létszám az 50 és 65ccm-esek között, 18 fő volt, ami rekordnak és pozitív dolognak számít, a 3. osztályú mezőny létszámával együtt. Így vagy úgy, van kereslet erre a sportágra is, ami azt is jelenti, hogy minden bizonnyal akad utánpótlása a magyar mezőnynek.

 

 

Érdekesség volt, hogy a 85 ccm-essel motorokkal versenyző srácok is már egy bővített nyomvonalon haladtak, erdei részekkel tűzdelve, amelynek köszönhetően fölborultak az eddig megszokott erőviszonyok, így képesek voltak azok is felzárkózni a mezőny elejéhez, akik kevésbé krosszos beállítottságú versenyzők. Az első futamok után a rendezőség úgy gondolta, hogy módosítanak és az Ifi 50 pályára rávezetve versenyeztették tovább a fiatalokat, könnyített körülmények között, így Nikolics Boldizsár #109 első körében szerzett elsőségét, a második futamban Lakatos Máté # 129 győzelme követte.

 

 

Harmadosztályban, ahogy már megszokhattuk Liszka Roli # 678 fölényes győzelemmel és látványos motorozásával ismét elverte a mezőnyt. Utána érkezett a célba két szuperveterán versenyző, abszolút második helyezettként Buchvald János #224, harmadikként pedig Szabó Ferenc # 213, rutinnal a hátuk mögött, a fiatal versenyzőket maguk mögé utasítva.

 

 

A nap zárásként sorra kerülő 2 órás futam magas fokú izgalmakat hozott mindkét részről. A nézők testközelből élhették át a verseny hangulatot, sőt segíthették a sárban elakadt pilótákat. A versenyzők pedig élvezhették a nem mindennapi, nehéznek számító versenypályát, ahol akár vaddisznóhoz hasonló módon, sárpakolásban is kaphattak. Bár az utóbbi kényeztetést a stopperóra nem túl pozitívan honorálta.

 

 

Szőke Márk #795 a viszontagságos pálya viszonyok ellenére is hozta formáját, így elsőként zárta versenyt, a második helyet Szatyina Gábor #48 szerezte meg, őt pedig Déczi Balu #9 követte. Nem várt fordulatokat és helyezéseket produkált a nagytarcsai pálya, végre nem szokványos körülmények között került sor a versengésre, így nem csak a gyors pilóták tudtak jó eredményt elérni, hanem az esetlegesen lassabban haladó, de ügyes technikával rendelkező társaik is büszkélkedhettek és örülhettek, hogy egyáltalán sikeresen célba értek. Akinek itt nem volt kalandja, nem is versenyzett. 

 

 

Annak ellenére, hogy a híres Erzbergrodeoval egy időpontban rendezték meg a nagytarcsai futamot -ahol páran, mint versenyzők voltak jelen, de mellettük sok itthon versenyző társunkkal találkozni lehetett a nézők sorában - népes mezőny gyűlt össze, kik között értékes nyereményeket sorsoltak ki, így abszolút kimondható, hogy sikerült azok részére is mosolyt csalni az arcukra, akik esetlegesen hibát elkövetve nem az elvárt helyezést érték el.

 

Írta : Brenner Ádám # 29

Fotók: Vadas Marica