A szezonnak ugyan vége lett, mégis lázban égett kis hazánk még kisebb motocross társadalmának aprónépe, és persze szüleik. Idén ugyanis ismét megrendezésre került az MX Kids Challenge-re keresztelt motocross verseny! Azok kedvéért, akik nem oly jól informáltak, mint jómagam néhány mondatban leskiccelem a verseny lényegét, illetve a nagy várakozás okát.

 

Ímhol a történet:
2014-ben Borka Jani és Vidovics Ákos gondolt egy nagyot, miszerint rendezzenek egy meghívásos versenyt a fiatal motorosoknak, ahol 50-65-85ccm-es kategóriában egy játékos rendezvény keretében mérhetik össze tudásukat. Janika hajlott korát tekintve még azok közé tartozik, aki indult a hőskorban válltó versenyen, gondolom ez is közrejátszott az ötlet kipattanásakor, nem tudom, elfelejtettem megkérdezni. A lényeg, jött egy telefonhívás, röviden összefoglalva a verseny lebonyolítást. Természetesen rögtön igent mondtunk, kíváncsian várva a napot. Eljött a nap, az első MX Kids Challenge, hol másutt mit Esztergomban, ahol gyakorlatilag minden nap az utánpótlásról szól, és óriási lendülettel szervezik az összes általuk rendezett versenyt. Az első momentum a csapatok összeállítása volt, minden kategória legjobbjait kiválasztva létrehozták az ún. kiemeltek névsorát. Ezután a többi versenyző kategóriánként landolt egy ’ kalapban ’, ahonnan a kiemeltek kihúzták a két-két csapattársukat. Kezdetét vette a kihívás, mely három részből állt, az első a kieséses szakasz, itt az összes egy kategóriában versenyző motoros felsorakozik egymás mellett a rajt mögött néhány méterrel, a segítők a rajtvonalon a járó motorokkal, lendül a zászló a gyerekek futásnak erednek, pattannak a motorra, és indul a futam. Aki ront nem sok esélye van, ugyanis a futam egy kör, és az utolsó kiesik, annyi pontot gyűjtve ahányan indultak. Szemfüles olvasóink itt már rájöttek a verseny végén a legkevesebb pontot gyűjtő csapat nyer. Újra futó rajt, egy kör, utolsó kiesik, míg egy marad. Már itt hatalmas drámák, elrontott rajtok, parádés mentések a kieséstől. Ezen végigmegy mindhárom kategória, és a pontokkal a zsebben mehet a második kihívás. Egy kategóriából két összesorsolt versenyző a rajtnál, futás, ugrás, rajt, egy kör, az első továbbjut, a második mehet a batyus büfébe (részletek alább). A bent maradtaknak újabb kör, még el nem fogy a versenyző, pontok mennek a közösbe. Elérkezett a finálé! A rajtegyenes szélén kialakított boxokban várakoznak a 65 és 85-ös pilóták, az ötvenesek a rajtnál, procedúra ugyanaz, zászló, futás, ugrás, rajt, egy kör, de csak eddig ugyanaz, mert egy kör megtétele után az ötvenes pilótának be kell hajtania a saját csapata boxába, és a kezén lévő szalagot átadnia a 65-ös versenyzőnek, aki kilő a boxból, és két kör megtétele után hasonlóképpen jár el, csak ő a csapata 85-ös versenyzőének adja át a szalagot, majd két kör és leintés. Nagyjából ennyi a verseny, de ez nem igaz, ez csak a száraz leírás, valójában sokkal több mint egy verseny. A nézők belépése díjtalan a nevezési díj átalakulva játékká díjjá gyakorlatilag teljes egészében a gyerekeknél landol. A versenyzők és kísérőik az általuk, és társaik által hozott batyus svédasztalról falatoznak, ahol gyakorlatilag roskadásig állt a házi készítésű állatkolbász, töpörtyű,disznósajt, pogácsa, sütemény, torta, és minden mai korszerű táplálkozásunkra nézve halálos kimenetelű finomság. Rég volt, jó volt!

 

Eljött 2015, és a Kids Challenge híre újra kezdett beszivárogni a virtuális csatornákon, és már az elején lehetett érezni nagyobbat fog szólni, mint egy éve. A tervezett csapatszám a verseny előtti napokban már 16-ra gyarapodott. 2015 november 07-én. kezdetét vette a II.MX Kids Challenge. Az esztergomiak olyan pályát rittyentettek a ködös szombati reggelre, amibe nehéz lett volna belekötni. Sok-sok segítő sertepertélt reggeli érkezésünkkor a pályán és a depóban, nőttek ki a földből a Redbull létesítmények, rögzültek a molinók az információs táblák, sorban érkeztek a batyus büfébe a finomságok. A dobogóra kikerültek a díjak, na ott szem-száj tátva maradt, némely versenyző palántánál nagyobbak voltak a kiosztásra váró trófeák, amiből a hatodik helyig jutott. Minden versenyzőnek a Challenge logóját mintázó érem, egyedi pezsgők, egyszóval parádés díjkiosztó elé néztünk. A lányok várták a nevezőket, gyártották a kategóriáknak megfelelő pass-t, jómagam nagyobb izgalomban voltam, mint egy bajnokin, vagy egy külföldi versenyen, és talán ez sok más résztvevőről is elmondható. Nevezéskor mindenki egy szárnyakat adó energiaitallal lett gazdagabb, illetve három karszalaggal, ami a mennyországbüfé kapuján segített bejutni. Rövid eligazítás, bemelegítés, és felbőgtek a motorok, elindultak az edzések. A pihenőidő alatt sem borult csend a pályára, mivel betétfutamként a Pitbike-osok szórakoztatták a nagyérdeműt. Eljött a várva várt pillanat, a rendezők kihirdették a kiemelteket, akik sorsot húztak a boxot illetően, majd elfoglalták helyüket a kisorsolt boxban. Kezdődött a sorsolás, minden kiemelt „csapatfőnök” húzott maga mellé két társat, a hozzátartozók, és a versenyzők feszült figyelemmel várták, vajon hova sorolja őket a szerencse. Hallottunk kívánságokat, láttunk örömöt azok arcán akik a remélt társakat húzták maguknak. Idén az első megmérettetés a váltó volt, ami hatalmas ováció közepette zajlott, és a Zábrádi-Varró-Travnev trió győzelmével zárult, a második helyről fogalmam sincs, mert az ordítástól az átlagosnál is nagyobb oxigénhiány keletkezett az amúgy sem csúcsteljesítményű fejemben, és a leginkább egy lavór víz mozgásához hasonlatos örömtáncom közepette megfeledkeztem a tényről, hogy más csapatok is versenyben vannak. Következett a kieséses szakasz, szépen sorjában hatalmas, olykor drámai csatákat hozva. „Zorró” ( a nevet az apu által készített kevésbé sikerült 2-es rajtszám után kapta) alias #2 Bucsi Attila az ötvenesek táborát erősítette, bár nem volt egyszerű dolga, ugyanis a hatvanötös motorját csütörtökön kapta meg, így két délutánja volt, hogy megtanulja a váltós motor csínját-bínját, ennek ellenére tökéletesen helyt állt, igaz az elinduláshoz mindkét lába alá benzines kannát kellett helyezni, hogy el ne dőljön. Le a kalappal előtte! Egyik komoly versenyzőnk #77 Jakob (Johny) Kristóf félelmetesen gyors rajtjaival kápráztatott el mindenkit, illetve emlékeim szerint egyéniben semmilyen formában nem talált legyőzőre. #38 Kovács Ádám némi betegséggel is küzdött nemcsak az ellenfelekkel, de sokan örültek hogy együtt versenyezhetnek a jelenkor két nagyágyújával. #45 Apágyi Márk egy emlékezetes mentéssel maradt beszédtéma a depóban, minekután egy hibázás folytán az utolsó helyre keveredve fél köre maradt hogy két versenyzőt megelőzzön ha versenyben akart maradni. Nos Apesz megtette, felszívta magát és gyakorlatilag a célugró eldobójára még utolsóként hajtott rá, de öt méterrel később a célvonalon, túl komoly előnynek ugyan nem mondható 25 centivel hamarabb haladt át két társát megelőzve a célvonalon. Sok apró, és nagyobb gyerek is akadt akiknek az első versenye volt a Challenge, ami külön öröm. Több gyermek magához képest megtáltosodva haladt, talán a díjak reményében, talán a felszabadult tét nélküli verseny miatt #222 Molnár Gabika szárnyalt a pályán, illetve #65 Németh Barna is bemotorozta magát az edzéseken a kiemeltek közé. Akadt aki az esélyesek közé tartozott, mégis egy rossz rajt, vagy elcsúszás miatt ideje korán búcsúzott a futamtól, összegezve volt öröm, bánat, ünnep, dráma, kaotikus jó hangulat. Az 1-1 elleni forduló után Borka Jani feltette a kérdést, szeretnénk-e még egy váltó futamot, a választ szerintem Budapesten is hallották, ami természetesen igen volt. Így hát a végére egy rövidített, váltó került, az akkor már szemerkélő esőben. Aztán a várakozás feszült percei következtek, mivel köztes eredmények nem voltak hirdetve, gyakorlatilag senki sem tudta hol végzett aznap. A rendezői sátor alatt ekkor már nagy volt a sürgés forgás ,szép lassan teltek a zacskók ajándékkal, a kíváncsi gyermek szemek fürkészték mi kerülhet vajon a  nyereményes szatyorba, komoly hadsereget kellett toborozni, hogy távol tartsák a gyerekhadat a csomagoló üzemtől. Elkezdődött a ceremónia, amin kiderült a tizenhatodik csapat is tele ajándékokkal térhetett haza, így ennek a napnak nem volt vesztese. Volt pisztoly, rakéta, csoki, újság, póló, sapka, csuklóerősítő, üdítő, olajok, kenőanyagok, matrica, kulacs, sportkrém, izotóniás italpor, kulcstartó, toll, illatosító, kitűző, motor makett, lufi, serlegek, pezsgő, trófea, és hatalmas tapsvihar. Felemelő érzés volt részt venni a versenyen, és a ceremónián is!

 

 

3.hely  Németh Barnabás, Ördög Zoltán, Vecskó Vanessza (48pont)

4.hely  Kovács Ádi, Gál Lili, Bajzát Tas (54pont)

5.hely  Pergel Bence, Pandúr Bence, Barta Balázs (57pont)

6.hely  Técsy Lacika, Bucsi Attila, Kerekes Kármen(59pont)

7.hely  Liszka, Lakatos, Németh (63pont)

8.hely  Paitz, Técsy N.,Király (66pont)

9.hely  Harcsa, Galamb, Habina (69pont)

10.hely  Klausz, Szloboda, Földes(sérült), Ott (beugró) (73pont)

11.hely  Jakob, Grósz, Makár (74pont)

12.hely  Kovács N., Vaskó, Katona (75pont)

13.hely  Barta A., Szilágyi, Szász (80pont)

13.hely  Vincze K.,Somoghy,Vincze  (80pont)

15.hely  Apágyi, Kolmont, Bertold (86pont)

16.hely  Csömöri, Osztotics,Szász (97pont)

A Motomarvel jóvoltából egy különdíj is gazdára talált #693 Nikolics (Bogyó) Boldizsár személyében, aki az idei évben sérülése miatt lemaradt a versenyről, és a bajnokság is úszott miatta. Vigasztalásul egy dekor szettet kapott a garázsban őrá váró motorra. Ahhoz hogy ez a nap összejöjjön sok ember munkájára volt szükség, lássa hát a világ kik álltak bármi módon a rendezvény mellé:

Gál Zoltán, Pergel Zoltán, Vecskó Gábor (MX pálya Eszetrgom)

Pályabírók

MX-flash

Koloszár család

Gulf

Reflex shop

Schrenkh Miklós és családja

Local Korner

MXMánia, Kiss Szilárd

Hello Fashion

Lineász BT.

Rákos Róbert (MX-CAR SE.)

mindenki, aki nevezett, vagy bármi módon segített az előkészületekben, lebonyolításban.

 

 

Egy igazi motocross Fiesta részesei lehettünk, amit jövőre nehéz lesz felülmúlni, de folytatódnia kell annyi bizonyos.

Venvart. 

Fotó: KEKE foto,Andor photo